„JOEmberkedés” – az új amerikai elnök migrációs politikája

„Az Egyesült Államok története egyben a bevándorlás története is. Nyilvánvaló, hogy az USA ma ismert társadalmi viszonyai migráció nélkül nem azok lennének, amik. A Pew Research Center becslése szerint 2017-ben mintegy 46 millió külföldön született személy élt az országban, vagyis nagyságrendileg minden hatodik amerikai lakos esett ebbe a kategóriába. Többségük (77%) jogszerűen tartózkodott az USA-ban, közel negyedük (kb. 10,5 millió fő) azonban az illegális (»unauthorized«) kategóriába esett. Utóbbi kör jellemzően illegálisan érkezett az országba, vagy vízuma lejártát követően nem hagyta el az országot (a hatóságok elöl eltűnve »túltartózkodott«). A mexikóiak alkotják e populáció közel felét, de nagyon sokan érkeztek (és érkeznek) Salvadorból, Hondurasból és Guatemalából, illetve kisebb részt Ázsiából és más régiókból.

A számok tükrében meglepő lehet, hogy a bevándorlás igazán fajsúlyos és szimbolikus belpolitikai kérdéssé a Hillary Clinton-Trump vetélkedéssel vált (igaz, már Obama idején is érdemben napirendre került). Talán az olvasók többsége is emlékszik, hogy Trump egyik ígérete a mexikói határszakaszon felépítendő fal volt (amiből egyébként semmi nem lett elnöksége alatt).

Érdemes külön is kitérni Biden legfontosabb ígéretére. A 11 milliós tömeg legalizálása melletti legfőbb érv gazdasági természetű: az amnesztiával a többség azonnal adófizetőként jelenne meg a nemzetgazdaságban, a költségvetés bevételi oldalát gyarapítva. Egy ilyen intézkedés az érintetteknek is komoly segítséget jelenthet (hitelképesség, biztosítások stb.), azonban korántsem biztos, hogy mindenki élne vele (van, akinek megfelel a »szürke zóna«). Természetesen az sem mellékes szempont, hogy egy ekkora tömeg már a választási matematikát is befolyásolhatja, és Biden csapata részéről racionális feltételezés, hogy a többség demokrata szavazóvá válna (azért jegyezzük meg, hogy felmérések szerint a legális bevándorlócsoportok – pl. hispánok – nem csekély része tavaly Trumpra szavazott).

Vagyis szép dolog a multikulturalizmus és a »JOEmberkedés«, de még vonzóbb a lefölözhető gazdasági és politikai haszon”.