Egyre több kortárs filozófus foglalkozik a kérdéssel, hogy a digitális pénz miként formálhatja át az általunk ismert világrendet”
A 2009 óta létező bitcoinhálózat történetének legfontosabb momentuma az volt, amikor legelőször fektettek bele valódi pénzt – ez 2009 októberében történt meg a New Liberty Standard nevű online tőzsdén. Kicsivel több mint egy évvel az indulás után már 10 000 bitcoint fizettek ki egy 25 dolláros pizzáért – vagyis ekkor egy bitcoin 0,0025 dollárt ért. Összehasonlításképp: ma egy bitcoinért akár 40 000 dollárt is elkérhetnek. A virtuális pénz vonzereje az értékállóságában rejlik, mivel még az aranynál mint fedezeti eszköznél is stabilabb – az emberiség történetében az első olyan fizetési eszköz, amelynek készlete teljes mértékben korlátozott. Kezdettől fogva tudható ugyanis, hogy az emberiség rendelkezésére kizárólag 21 millió „darab” bitcoin állhat – az utolsó bitcoin „kibányászása” nagyjából 2140-re tehető.
Ráadásul nemcsak értékálló ez az eszköz, hanem a fizikai valóságtól független is. Ahogyan Ralph Merkle, a bitcoin adatrendezési logikájának, a blokklánc-technológiának a feltalálója fogalmaz: „Ha egy nukleáris háborúban a fél világ elpusztulna, a hálózat akkor is ugyanúgy épségben működne. […] Józan ész alapján a felszámolás kizárólagos útja az, ha annyira haszontalanná és idejétmúlttá teszik a szolgáltatást, hogy senki ne akarja használni. […] De amíg van ember, aki használni akarja, addig nehéz elpusztítani, elrontani, megállítani vagy megzavarni.”