Ezer szállal kötődünk az anyaföldhöz, itt a jövőnk – Nagy István a Mandinernek

Korábban sosem tapasztalt mértékű, 4265 milliárdos támogatást fordít a kormány a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére 2027-ig. Ez a szinte felfoghatatlanul nagy összeg milyen célokat szolgál? Nincs túlfinanszírozva a 21. századi igényekhez képest az agrárium?
 
Történelmi léptékű támogatásról beszélhetünk, ami arányaiban is egyedülálló: 2021-től – a korábbi évek 17,5 százaléka helyett – 80 százalékos nemzeti társfinanszírozást biztosítunk az uniós vidékfejlesztési források mellé. Ez nem véletlen: ha magyar megmaradásról beszélünk, nagyon komoly trendváltást kell előidézni a magyar vidékről való gondolkodásunkban. A magyar kormány 2010 óta azt vallja, hogy a vidék megerősödése számos előnyt és lehetőséget hordoz magában. Az elmúlt évek gazdasági növekedése tette lehetővé, hogy ilyen mértékű forrást fordíthassunk vidékre. Felismertük, hogy a helyi gazdaságok erősödése megtartó erővel bír. Megélhetést találnak az emberek, a fiatalok sosem tapasztalt lehetőségekhez jutnak. Ne feledjük, hogy 7

és ez összefügg környezetünk megóvásának kérdésével is. Ilyen célok mentén fog hasznosulni mindaz a forrás, amit az agráriumba és az élelmiszeriparba invesztálunk. A következő hétéves uniós ciklus során 4265 milliárdot fordítunk e területekre, ez az előző ciklus háromszorosát jelenti. Továbbá nagy hangsúlyváltást is, ami azt tükrözi, hogy meghatározó szerepet szánunk az agráriumnak a hazai gazdaság és Magyarország megújulásában. Érdemes azt is tudni, hogy a külkereskedelmi többletnek több mint a felét az agrár- és élelmiszeripar termeli ki. 

Milyen konkrét fejlesztésekben realizálódik ez az összeg?
 
Terveink szerint a 4265 milliárdos forrást beruházásokra tervezzük fordítani, infrastrukturális fejlesztések technológiai korszerűsítésre. Jelentős mértékű uniós forrást, 3272 milliárdot pedig területalapú támogatásként a földhasználóknak fogunk kiosztani. Fontos hangsúlyozni, hogy emellett továbbra is működni fog majd a Magyar Falu Program, valamint a falusi CSOK kiterjesztése is zajlik. Így a magyar vidék erősítése és megújulása is előtérbe kerül. Szintén a vidéki életminőség javulását fogja majd eredményezni, hogy elindíthatjuk a települési közintézmények fejlesztési programját is.

A magyar kis- és középtelepülésekre az utóbbi húsz évben a folyamatos elvándorlás, elöregedés jellemző. Hogyan befolyásolhatja ezeket a demográfiai trendeket az agrártámogatás?

Az elmúlt évtizedekhez viszonyítva végre perspektíva lesz vidéken boldogulni mindenki számára. A szolgáltatások elérhető távolságban vannak, nagyléptékű közút- és intézményfejlesztés zajlik, hogy mobilitást biztosíthassunk a fiataloknak. Célunk, hogy olyan élet- és munkakörülményeket teremtsünk, amik vonzóbb és egészségesebb alternatívát jelentenek a városi életvitel mellett. A falvak életképességét és az ott lakók motivációját kell visszaadnunk, ugyanis a kistelepülések elsorvadása akkor kezdődött, amikor lakói úgy döntöttek, hogy nem művelik meg a kertet. Ezért biztosítottunk pályázati lehetőséget 5,5 milliárd forint értékben. Támogatjuk a legkisebb termelőket 5 millió Ft értékig, és biztosítunk pályázati lehetőséget az önkormányzatoknak is 100 millió forintos összeghatárig, hogy a piacokat korszerűsítsék. A kertekben előállított kézműves terméknek legyen korszerű XXI századi nívójú értékesítési helye. Szerencsénkre az elmúlt évek életviteli és fogyasztási trendjei is nekünk kedveznek.
 
Ez mit jelent pontosan?
 
A város gyakran mérgező és túlzsúfolt kílmájával szemben egyre divatosabbá válik a vidéki életmód, a kertművelés. Presztízzsé vált saját kezünk munkáját az asztalra helyezni, keletje lett a kézműves termékeknek akár a szűk családban, akár egy-egy baráti társaságban. Gondoljunk csak a kistermelői hús- és tejipari termékekre, a lekvárokra, szörpökre. 

A támogatásokkal szeretnénk lehetőséget teremteni mindazoknak, akik úgy érzik megcsömörlöttek a városi forgatagtól, nyugalomra és magas életminőségre vágynak. Célunk, hogy megmutassuk a fiataloknak, hogy vidéken élni trendi. Mi a kormányzattal azon is dolgozunk, hogy ezt a megfelelő támogatások juttatásával bebizonyíthassuk az ifjúságnak. Szeretnénk elérni, hogy külföld helyett alternatíva lehessen számukra is a magyar vidék.
 
A Covid-járvány számos gazdasági szektor a földre küldött, mi a helyzet a mezőgazdasággal, hogyan vészelte át a koronavírust?
 
A járványhelyzet rávilágított arra, hogy a határok bármikor lezáródhatnak, az élelmiszerbiztonság pedig stratégiai kérdés, ami a vidék kezében van. Az agrárium szereplőit a hősies helytállás és folyamatos küzdelem jellemezte. Hiszen járványveszély ide vagy oda, a gazdának hajnalban ugyanúgy fel kellett kelnie, el kellett látni az állatokat, mint eddig, a tejgazdasági dolgozóknak ugyanúgy be kellett menniük az üzemekbe, mint korábban. Embereket el lehet bocsátani, home office-ba lehet helyezni, de az élelmiszertermelés nem állhat meg, ennivalót mindennap az asztalra kell helyezni. Ahogy a járvány megmutatta, az autóipar vagy a légiközlekedés például megállhat, ám a mezőgazdaság sohasem. Ez egy ezeréves tradíció, ami most újra felértékelődött, és az újrainduló gazdaság hajtóereje lehet.
 
Nemzetközi viszonylatban tekintve a magyar agrárium hogyan teljesített a pandémia idején?
 
Kiemelkedő eredményességgel! Csak néhány adatot hadd említsek: a mezőgazdaság kibocsátásának folyó áron számolt növekedése 2020-ban tovább folytatódott, értéke 2953 milliárd forint volt, 4,1 százalékkal több, mint egy éve. Az EU-s átlag eközben 1,4%-os csökkenés volt. A mezőgazdasági termelés jövedelmezősége is jelentősen növekedett tavaly, az EUROSTAT adatai szerint a nettó vállalkozói jövedelem 14,9 százalékkal emelkedett hazánkban, amely a harmadik legjobb eredmény az unióban Litvánia és Írország után. Az agrárexport 2020. január-októberben 1,9 százalékkal meghaladta a 2019. évi azonos értéket, a külkereskedelmi többlet 3,0 százalékkal növekedett. Ennél is fontosabb, hogy közelebb hoztuk a termelőket a vásárlókhoz, megerősödött a helyi piacok szerepe, felértékelődtek a helyi termékek.

 
Milyen szerepe lehet a vidéknek a 21. században?
 
A vidéktámogatás hosszú távú befektetést generál, a megújulás alapköve, és ez az, ami pénzben kifejezhetetlen. Az egész világ identitásválságban van, nem ismerjük a szomszédunkat, nem tarjuk a kapcsolatot a környezetünkkel, elidegenedtünk egymástól. A falu közössége viszont egymás támogatására épül, itt biztonságos és összetartó közegben nőhet fel egy gyermek. Ennek szimbóluma az a kezdeményezés is, hogy minden gyermek után ültessünk tíz fát. A 21. század a közösségre épül, ez az, amit sohasem vehetnek el tőlünk. Olyan ez, mint a nádszál példája. Milyen könnyen eltörik egyedül, de amikor egy nagy területet borít nád, erősítik egymást. Ilyenek vagyunk mi, emberek is egy falusi közösségben. 

Nádszálból vagyunk, de sok nádszál együtt a legnagyobb viharokat is tudja állni. Ez a vidék titka, a kultúra és a hagyomány megőrzésének titka. Ezt mutatja a magyar gasztronómia megújulása is, az utóbbi években elnyert Michelin-csillagok: magyar nyersanyagokra hagyatkozva lehet és érdemes alkotni. A vidéki lét a hagyományok továbbélését biztosítja, erre építkezhetnek a 21. század fiataljai.
 
A faültetést említette, ennek szervezett formája a Településfásítási Program. Miben több ez egy szimbolikus akciósorozatnál?
 
12 ezer fát ültettünk eddig, ezt fogjuk megduplázni. Egymilliárd forintot fordítunk a program folytatására, és arra törekszünk, hogy a jövőben Magyarország minden településén lehessen fát ültetni. Ezer szállal kötődünk az anyaföldhöz, ide gyökerezünk, itt tervezzük a jövőnket. Ám a faültetés nem csupán szimbolikus gesztus, hanem közösségi program is, miközben a társadalom figyelmét felhívjuk a teremtett világ fontosságára. Minden egyes elültetett fa a jövőbe vetett bizalom. A program során megszólítjuk a civil szervezeteket, a lakóközösséget, így válik közös, építő tevékenységgé egy-egy fa ültetése.
 
Fontos hír, hogy megalapították a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet. Mi szükség van egy ilyen hatalmasra duzzasztott intézményre, miközben a magyar gazdálkodók mindössze 4%-a rendelkezik szakirányú végzettséggel? 
 
Egész pontosan tizenegy egyetem tizennyolc kara integrálódik egy intézménybe, és ennek létjogát a megváltozott körülmények szolgáltatják. Rohamos léptékben változik az agrártudomány, zajlik egy klímaváltozási folyamat, átalakulnak a takarmányozási körülmények, új növényvédő szereket állítanak elő. Ki kell emelni az étkezési szokásaink változását, az új élelmiszer-feldolgozási technológiákat: mindezekhez új, versenyképes tudásra van szükség. A kihívásokra tisztán agrárszempontú válasz nincs, az élettudomány elnevezés is az interdiszciplinaris megközelítést sugallja: a biológia, az űrtechnológia, a robotika, a járműipar szerepe is meghatározó az agrárium sikerében. A precíziós, több tudományterület eredményeit integráló gazdálkodás már ugyanis felváltotta a csak fizikai munkaerőre épülőt. Tudjuk továbbá, hogy az agrárium életforma is, ehhez ad tudatosságot a fiatalok korszerű képzése.
 
Az egyetem kuratóriuma így is meglepő: az agrárszakemberek mellett Lázár János és Csányi Sándor is feltűnik. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ők hogyan kerülnek a testületbe?
 
Érdemes tisztázni, hogy nem a kuratórium határozza meg a képzési ívet vagy írja a tankönyveket. A kuratórium vagyonkezelő testület, feladata a megfelelő feltételek biztosítása, hogy a diákok, kutatók, oktatók szabadon dolgozhassanak és tanulhassanak. Ha azért küzdünk, hogy a magyar agrártudomány záloga lehessen a magyar vidék, tágabban a magyar gazdaság megújulásának, akkor az akadémikusok mellett a szakmai iránt elkötelezett, kiváló pénzügyi szakemberekre van szükségünk. Egyébként a Lázár János által koordinált mezőhegyesi mintagazdaság fontos kapcsolódási pontot jelent szakmai téren. Emellett a kuratórium lobbiereje is kifejezetten kiemelt szempont az intézmény hosszú távú fenntarthatósága szempontjából.

***

Fénykép: Földházi Árpád