Mi különbözteti meg Joe Bident Donald Trumptól? – teszi fel a kérdést az Axióma új videójában, melynek központi témája a két legnagyobb amerikai politikai párt: a demokraták és a republikánusok különbségei. Véleményük szerint a kérdést meg lehet oldani egyszerűen: meg kell nézni melyik pártra kik és mirté szavaznak? A republikánusokra az Axióma adatai szerint alapvetően a fehér középosztálybeliek, a bevándorlást ellenző déliek és az evangéliumi keresztények szavaznak, míg a demokratákra az etnikai kisebbségek, valamint akiknek fontos a társadalmi igazságosság és a gender kérdése. Az Axióma ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a felállás őárt évtizeddel korábban teljesen másképp nézett ki. Mint kiemelik a két párt kezdetben a rabszolgaság kérdését illetően feszült egymásnak: itt viszont az 1854-ben (avagy később) alapított Republikánus Párt volt az, amelyik ellenezte ezt a rossz hagyományt, valamint az intézményesült indiánellenes rasszizmust, melyet még a Demorkata Párt alapítója, Andrew Jackson elnök vezetett be. A videó arra is felhívja a figyelmet, hogy Abraham Lincoln vezetésével maguk a republikánusok voltak azok, akik betiltották a rabszolgaságot és tovább küzdöttek a felszabadított feketék jogaiért, míg a Demokrata Párt képviselői rendre titokban a Ku-Klux Klánt támogatták.
Az Axióma rávilágít, hogy a szavazótáborok cseréjére Woodrow Wilson elnöksége alatt, avagy a 20. század elején került sor, mely az 1920-as évek nagy gazdasági világválságában csúcsosodott ki. Ekkor történt az meg, hogy a Demokrata Párt végleg a jóléti állam kiépítése, míg a repbulikánusok a hagyományos kapitalista értékek mellett foglaltak állást. A lényegesen baloldalibb politikát képviselő demokraták Roosevelt és utódai segítségével végül végleg maguk mellé állították az addig jobbra húzó kisebbségeket. A videó arra is kitér, hogy ugyanakkor a szegregáció megszüntetése szintén a Republikánus Párthoz köthető, ugyanis ezt a lépést az ő elnökük, Dwight D. Eisenhower lépte meg.
A videó szerint a fordulat csúcspontja Johnson elnök idején valósult meg, amikor a demokraták nyíltan deklarálták egyetértésüket Martin Luther King nézetei iránt. Mindeközben a progresszív aktivizmussal szemben elhelyezkedő déli kapitalisták a több önállóság reményében a Demokrata Pártról áttértek a republikánusok támogatására. A folyamat az Axióma szerint 1994-re valósult meg véglegesen: innentől lehet bizton állítani, hogy az egykori déli konföderációs államok végleg a Republikánus Párt következetes támogatóivá váltak.