A fordulást követően átvette a kezdeményezést a 1956-ban és 1959-ben BEK-döntős Reims, amely viszont 1963 óta nem szerepelt nemzetközi kupasorozatban, mégis Nego Loic lábában volt a vezető gól, de elrontotta a ziccerét. Később visszaesett az iram, kiegyenlítetté vált a játék, érezhető volt, hogy egy találat eldöntheti a meccset. Mivel a rendes játékidőben nem zördült meg egyik háló sem, jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás.
A ráadás első félidejében sem jutottak dűlőre a felek, bár a vendégek El Bilal Toure helyzeténél közel álltak a vezetés megszerzéséhez. Az ivószünetet követően is a Reims akarata érvényesült, amely öt perccel a vége előtt megfogyatkozott, Thomas Foket kapta meg második sárga lapját. A Fehérvár emberelőnyben inkább a védekezéssel törődött, nem volt már elég ereje a támadásokhoz. Következtek a 11-esek, Kovácsik Ádám pedig kettőt is megfogott, míg csapattársai egyszer sem hibáztak, így a Fehérvár jutott tovább.
A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Márton Gábor vezetőedző hangsúlyozta, hogy nehéz meccsen vannak túl, amelyen óriási küzdés jellemezte a játékukat, szerencsére a 11-eseknél ők voltak nyugodtabbak. Úgy vélte, meglepték a franciákat az új felállással, de nem sikerült teljesen a maguk javára fordítani ezt a mérkőzés során.