Hogy látja a pandémia után a Pannon térség turisztikai együttműködésének a jövőjét? Tárgyal a határ közvetlen túloldalán található szervezetekkel arról, hogy közösen elérjék: aki Kismartonban nyaral, feltétlenül útba ejtse Sopront, és a térséget a turisták egységként kezeljék, ne két részre osztva?
Úgy gondolom, hogy a turisták ezt a vidéket egy turisztikai fogadótérként kezelik – Eisenstadt, Sopron, Fertő-part, Eszterháza. Ha Magyarország belső területeiről érkezik egy család Sopronba, vagy Németországból, Ausztria belső területeiről Burgenlandba, akkor át fog nézni a másik országba is. Hiszem, hogy mi egymásra vagyunk utalva. Ezt a vidéket most egy határ szeli ketté, de ez tulajdonképpen egy kulturális fogadótér. Tudni kell azonban azt is, hogy a kommunizmus miatt 45 évnyi versenyhátrányt szenvedtünk el, ami továbbra is érezhető Ausztriához viszonyítva. Ezért mondom, hogy nincsen attrakciónk. Sopronnak és a térségnek szüksége van egy minőségi Fertő-partra. A magyar kormány gőzerővel dolgozik azon, hogy az Esterházy-kastélyt is tovább tudja fejleszteni, hiszen ott is egy attrakciót lehetne létrehozni. Nekünk Eisenstadttal közösen kell dolgoznunk – információs, kommunikációs tekintetben is – azon, hogy megfelelőképpen tudjuk egymást ajánlani a hozzánk ellátogató turistáknak. Minket az ő múzeumaikat látogatóknak, és őket is a hozzánk ellátogatóknak. Azt kell látni, hogy mi nem versengünk egymással, egy csónakban vagyunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy
mind a ketten angyalok vagyunk, de mind a kettőnknek csak egy szárnya van. Akkor tudunk magasra emelkedni, ha összekapaszkodunk.
Nem a magyar oldal verseng az osztrák oldallal, hanem a Fertő-parti turisztikai térség verseng más térségekkel. Mi arra számítunk, és ennek látjuk is már az eredményeit, hogy fejlesztési pénzek tudnak a térségbe érkezni, hogy még jobban meg tudjuk mutatni az értékeinket. Ez Sopronnak és a burgenlandi régiónak is az elemi érdeke.
Meg kell itt nyitnunk még egy alkérdést, ez pedig a borturizmust érinti. Sopronban ez miért nem azon a szinten működik, amin működhetne?
Én ebben erős lokálpatrióta vagyok és bárkivel állom a vitát. Sok helyen termesztenek szőlőt, de azért a legjobb vörösbor Sopronban jön le a hegyről, ezt lássuk be. Amit a pohárba töltünk, az nálunk nagyon kiváló. Viszont az, hogy ezt máshol is ilyen tisztán lássák, ahogyan mi itt tudjuk, abba még sok munkát kell beletenni a soproni borászoknak. Itt elsősorban bormarketingre gondolok. A soproni borászoknak is meg kell tanulniuk egymást ajánlani az ide látogató vendégeknek. Én azt gondolom, hogy itt is van előrelépés, látom a munka jeleit. A soproni borvidék az egyik legrégebbi borvidék Magyarországon. Megőrzendő érték. Mi a borról vagyunk híresek, nálunk a bor nemcsak egy ital, hanem a turisztikai vonzerőnkben is kimutatható mértéket ölt. Sok család él borászatból, szőlőtermesztésből, tehát gazdasági tényező is. Valahol mindig is ennek a térségnek a sajátja volt, ezért mondhatjuk azt, hogy a kultúránk része. A bor számunkra egy fontos dolog. Azon kell dolgoznunk a borászokkal és a turisztikai szakemberekkel, hogy a soproni bor híre még messzebb jusson, és Szekszárdon, Egerben és Villányban is legyenek azzal tisztában, hogy ha kékfrankos, akkor Sopron.
Nyitókép: Griechisch Tamás