„Az M85-ös út Sopron jövőjébe vezet” – Farkas Ciprián polgármester lapunknak

Egy jó hírrel kezdjünk, ami az egész ország szemszögéből jó dolog: a Sopront hamarosan elérő M85-ös autóúttal. Hol tart az építkezés, reális az, hogy karácsonykor bárki eljöhet hozzánk autópályán?

A soproniak évtizedes álma valósul meg azáltal, hogy ez az út bekapcsolja Sopront a hazai gyorsforgalmi úthálózatba. Sokszor és sokan megígérték már ezt az utat a városnak, a szocialista kormányzatok sem riadtak vissza ilyen ígéretektől, azonban

2015 márciusában a miniszterelnök úr Sopron városával kötötte meg az első Modern Városok-szerződést, mi voltunk a sorban az elsők. Ennek a szerződésnek sarokpontja volt az M85-ös út. Sopron és Csorna között van 58 kilométer, ami jelenleg a forgalom intenzitásától függően izgalmakat tartogat az utazás során Budapest irányába. Ez az út a tervek szerint ez év végéig elkészül. Fontos megjegyezni, hogy ez azonban a dolog egy nagyon lényeges része, de nem a teljes egésze. A munka akkor lesz elvégezve teljes mértékben, ha megépül az út Sopront elkerülő szakasza is, s eljut egészen az országhatárig. Ez azért is fontos, mivel a soproni családok jelentős hányadának van olyan tagja, aki Ausztriában vállal munkát. A projekt részeként lehetőségünk nyílik továbbá egy északnyugati elkerülő utat építeni, melynek a régészeti feltárása jelenleg is zajlik. Ezzel lényegében Sopron köré körgyűrűt tudunk képezni, ami azt fogja eredményezni, hogy a belvárosi közlekedést is komfortosabbá tudjuk tenni a soproniak számára. Ez a 300 milliárd forintos beruházás teljes egészében a magyar adófizetők pénzéből valósulhat meg, emiatt köszönettel tartozunk a magyar kormánynak, hogy gondolt a soproniakra. 

Volt egy vita a határmenti osztrák településekkel, mert ők nem szeretnék, ha ez az út rákapcsolódna az osztrák autópálya-hálózatra. Hol tart velük a tárgyalás?

Mi úgy látjuk, hogy Ausztriában a szövetségi kormánynak van vitája Burgenland tartománnyal. A szövetségi kormány ugyanis eltökélt az autópálya megépítésének ügyében, akárcsak a magyar fél. Azonban a burgenlandi tartományfőnök, Doskozil úr januárban úgy nyerte meg a tartományi választást, hogy a fő üzenet az volt: „Keine Autobahn!”. Látható, hogy több határmenti település pillanatnyilag jobban félti a nyugalmát, semmint hogy komfortosabbá tegyék a maguk életét is. Amikor a magyar kormány jóvoltából az autópálya eléri az osztrák-magyar határt, ezen az autópályán közlekedni fognak autók, mégpedig nagy számban. Ez a forgalom az osztrák-magyar határra fog irányulni, így elkerülhetetlen, hogy az az osztrák a kistelepüléseken is áthaladjon. Szokták mondani, hogy az élet meg a tehetség utat tör magának. Én úgy gondolom, hogy Burgenland tartománynak hamarosan azon kell gondolkodnia, hogy hogy tud kihátrálni a fenntarthatatlan álláspontja mögül, és megépíteni azt a 8-10 kilométeres átkötő szakaszt, amely hogyha létrejön, összekapcsolja Sopronnál a magyar és az osztrák gyorsforgalmi úthálózatot. Nem elhanyagolandó szempont, hogy ezáltal egy új Bécs–Budapest-tengely is létrejönne, melyre Sopron is fel van fűzve. Ezért is szoktuk azt mondani, hogy az M85-ös gyorsforgalmi út Sopron jövőjébe vezet.

Ha már Burgenland: van egy elég komoly sérülékenysége ennek a városnak, ami az elmúlt hónapokban többször is felszínre került. Amikor egy határátkelőt felújítanak, vagy bármiféle határrendészeti intézkedést vezetnek be, akkor Sopron gyakorlatilag berobban, bedugulnak a város fő ütőerei, a határon térerő- és egyéb problémák miatt óriási sorokat okoznak az ellenőrzések. Ezt a sérülékenységet hogyan lehet csökkenteni, feloldani egy következő válság esetére?

Nem szeretnék határlezárásokat, ez a mostani sem az, egész pontosan korlátozó intézkedésnek nevezném. Meggyőződésem, hogy a jogalkotónak nem volt célja senkit sem elzárni a munkahelyétől. Azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy egy világjárvány kellős közepén vagyunk, és ha az idősek egészségét és életét, az iskolák, s maga az ország működését meg kívánjuk őrizni, akkor valamilyen fajta kontrollt kell gyakorolni a határon, lassítva ezzel a járvány terjedését. Ez nyilvánvalóan kényelmetlenséggel jár. Pontosan tudom, hogy milyen kényelmetlenséggel, mert nekem is van olyan családtagom, aki ingázik. Egy nyolcórás műszak lehúzása után nem egy ideális állapot még fél- vagy egy órát várni a határon. Ez kétségkívül így van. Mi az önkormányzati választási kampányban és azt megelőzően is sokat beszélgettünk a soproni emberekkel. A soproniak mindig is a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, valamint a parkolóhelyek számát priorizálják a listájukon. Sűrű karcsapásokkal haladunk afelé, hogy ezeknek a kívánalmaknak eleget tegyünk. Megújult a városba vezető utak jelentős hányada. Megújult útpályán tudunk menni Sopronból Ágfalvára, Szentmargitbányára, Balfra vagy éppen Harkára. Hamarosan ideér az M85-ös gyorsforgalmi autóút. Jelenleg is másfélmilliárdos keretszerződésben végezzük a városi utak megújítását. A közlekedésfejlesztési infrastruktúra tehát erőn felül halad. Építünk egy vadonatúj parkolóházat a városban, ennek az alapkövét elhelyeztük. Kulturáltabb városképi arculatot fog ez kölcsönözni az Árpád utcának, hiszen a korábbi murvás parkoló helyett egy vadonatúj parkolóházban foglalhatják el a helyüket az autók.

Van a kérdésnek egy gazdasági oldala is – amikor beüt egy határrendészeti intézkedés, számos soproni lakos megélhetése ennek a kárát látja. Van-e út előre?

Sopronban ez nem ideális. Aki kijár, az nehezebben jut el a munkahelyére, aki pedig arra számít, hogy az osztrákok bejönnek, és itt fogyasztanak, azoknak most csökkentett forgalommal kell számolniuk. Tavasszal ennél azonban lényegesen rosszabb volt a helyzet a járvány miatt, hiszen akkor minden bezárt. Az volt az igazi határzár. Most egyfajta minimális forgalom van, és az önkormányzat részéről bátorítjuk az osztrákokat arra, hogy jöjjenek át és bátran vegyék igénybe a soproni szolgáltatásokat. Tudni és látni kell, hogy az osztrák média nem érdekelt abban, hogy a valóságot mondja el a magyar határ átlépését érintő intézkedésekről. Ausztriában számos helyen azt tapasztaljuk, hogy azt kommunikálják az osztrák médiumok és véleményformáló tényezők, hogy Magyarországra nem lehet átjönni. Sopron városa saját költségén kampányt indított el, melynek keretében osztrák elektronikus felületeken hirdetjük, hogy lehet jönni Sopronba, 24 órát meg nem haladó időtartamban igénybe lehet venni a soproni szolgáltatásokat a kormányrendelet értelmében.

Fontos kérdés a Fertő tó kérdése. Hogy áll az építkezés, és mikor lesz a városnak ismét strandja?

A városnak van strandja a Fertő tavon, ami most munkaterület. A Fertő tóról az elmúlt hetek nagyon sok információt és sajnos számos álhírt is felszínre hoztak. A baloldali megszólalásokat a tájékozatlanság kategóriájába sorolnám. Tudni kell, hogy a Fertő tó valamikor teljes terjedelmében Magyarország területéhez tartozott. A Párizs környéki békeszerződések ezt az állapotot felszámolták, ma már csak egy kicsi csücske a mienk, mely a Fertő-Hanság Nemzeti Park részét képezi. Az a terület, amelyet a magyar kormány 25 milliárd forintból most fejleszteni kíván, egy mesterségesen képzett, a ’80-as évek elején emberi kéz munkája által feltöltött strandterület. Amikor a magukat „környezetvédőnek” állító politikai szereplők helyrehozhatatlan károkozásról beszélnek, akkor valójában nincsenek tisztában az általam említett tényekkel. A beruházás kapcsán érdemes tudni, hogy borzalmasan heterogén volt a terület tulajdonjogi helyzete. Számos használati jog, tulajdonjog, birtokjog és miegymás volt felhalmozva nagyon kicsi területen. Mire a kivitelező cég kicsomagolta ezeket a jogi eljárásokat, az rengeteg időt vett igénybe. Most ott tartunk, hogy a közbeszerzési eljárás az építésre vonatkozólag kifutott, a kivitelező cég megvan, és minden reményünk szerint még az idei esztendőben megkezdődnek a munkálatok. A magyar embereknek is joguk van ahhoz, hogy európai színvonalon tudják élvezni a Fertő tó minden adottságát. Ez az osztrák állampolgároknak már évtizedek óta módjában áll. A Fertő tó élvezetére eddig nagyon kevés embernek, csak kiváltságosok lehetősége volt. Én úgy gondolom, hogy mivel már csak egy pici partszakasz a magyar, ahol ki lehet alakítani fejlesztést, azt úgy el kell megtenni, hogy minél több ember számára legyen elérhető. Ennek a projektnek ez a célja. És persze az, hogy a magyar oldalon is legyen egy XXI. századi igényeket kielégítő turisztikai attrakció. Pillanatnyilag van egy Tűztornyunk, ami nem attrakció, hanem szimbólum. Ha a Fertő-parton elkészül ez az igazi szabadidős centrum, ahol lesz ökopark, sportpályák, vitorlázási, strandolási, csónakázási lehetőség, akkor egy olyan élményként szolgálhat az ide látogatóknak, amit szívesen fognak igénybe venni.

Apropó attrakció: főleg más megyei jogú városokból érkezők jellemző megjegyzése, hogy a Várkerületen belüli belvárosban egy péntek-szombat este nem igazán van különösebb élet. Felújított utcák, gyönyörű házak vannak, élet nincs. Ez minek köszönhető, és miként lehetne máshogy?

Amit kőben, betonban, fejlesztésben, értékmegőrzésben meg lehet valósítani, az a Modern Városok Program keretében megvalósul. A belső utcaszerkezet burkolatai, térkövezete az elmúlt két-három évben megújult. Huszonöt homlokzatot újítottunk fel a Modern Városok Program keretében, állami, önkormányzati és egyházi tulajdonú épületekét. A belváros páratlan kincsünk. Budavár után a legtöbb megőrzendő épület a mi belvárosunkban van. De ez olyan nagy tehertétel, amit a város magától nem tud finanszírozni, a kormány segítségére számítunk, nagy segítséget nyújtottak az elmúlt időszakban is. Lenck-villa, Szent Mihály-templom – mind a kettőt most adjuk át, és indul a múzeumnegyed is a Tábornok-ház és a Fabricius-ház összekapcsolásával. Ezt élettel a soproniaknak és a soproni vállalkozóknak kell elsősorban megtölteniük, az irodám ajtaja pedig mindig nyitva előttük, s az új ötletek előtt. Amikor nincsen pandémia, akkor nagyon sok programot szervezünk a belvárosba, pontosan azért, hogy az életet visszahozzuk.

és számos teraszon lehet látni, hogy van élet. Ha ez az élet be tud egy kicsit szivárogni az óvárosba, akkor már elégedettek lehetünk. 

Hogy látja a pandémia után a Pannon térség turisztikai együttműködésének a jövőjét? Tárgyal a határ közvetlen túloldalán található szervezetekkel arról, hogy közösen elérjék: aki Kismartonban nyaral, feltétlenül útba ejtse Sopront, és a térséget a turisták egységként kezeljék, ne két részre osztva?

Úgy gondolom, hogy a turisták ezt a vidéket egy turisztikai fogadótérként kezelik – Eisenstadt, Sopron, Fertő-part, Eszterháza. Ha Magyarország belső területeiről érkezik egy család Sopronba, vagy Németországból, Ausztria belső területeiről Burgenlandba, akkor át fog nézni a másik országba is. Hiszem, hogy mi egymásra vagyunk utalva. Ezt a vidéket most egy határ szeli ketté, de ez tulajdonképpen egy kulturális fogadótér. Tudni kell azonban azt is, hogy a kommunizmus miatt 45 évnyi versenyhátrányt szenvedtünk el, ami továbbra is érezhető Ausztriához viszonyítva. Ezért mondom, hogy nincsen attrakciónk. Sopronnak és a térségnek szüksége van egy minőségi Fertő-partra. A magyar kormány gőzerővel dolgozik azon, hogy az Esterházy-kastélyt is tovább tudja fejleszteni, hiszen ott is egy attrakciót lehetne létrehozni. Nekünk Eisenstadttal közösen kell dolgoznunk – információs, kommunikációs tekintetben is – azon, hogy megfelelőképpen tudjuk egymást ajánlani a hozzánk ellátogató turistáknak. Minket az ő múzeumaikat látogatóknak, és őket is a hozzánk ellátogatóknak. Azt kell látni, hogy mi nem versengünk egymással, egy csónakban vagyunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy

Nem a magyar oldal verseng az osztrák oldallal, hanem a Fertő-parti turisztikai térség verseng más térségekkel. Mi arra számítunk, és ennek látjuk is már az eredményeit, hogy fejlesztési pénzek tudnak a térségbe érkezni, hogy még jobban meg tudjuk mutatni az értékeinket. Ez Sopronnak és a burgenlandi régiónak is az elemi érdeke.

Meg kell itt nyitnunk még egy alkérdést, ez pedig a borturizmust érinti. Sopronban ez miért nem azon a szinten működik, amin működhetne?

Én ebben erős lokálpatrióta vagyok és bárkivel állom a vitát. Sok helyen termesztenek szőlőt, de azért a legjobb vörösbor Sopronban jön le a hegyről, ezt lássuk be. Amit a pohárba töltünk, az nálunk nagyon kiváló. Viszont az, hogy ezt máshol is ilyen tisztán lássák, ahogyan mi itt tudjuk, abba még sok munkát kell beletenni a soproni borászoknak. Itt elsősorban bormarketingre gondolok. A soproni borászoknak is meg kell tanulniuk egymást ajánlani az ide látogató vendégeknek. Én azt gondolom, hogy itt is van előrelépés, látom a munka jeleit. A soproni borvidék az egyik legrégebbi borvidék Magyarországon. Megőrzendő érték. Mi a borról vagyunk híresek, nálunk a bor nemcsak egy ital, hanem a turisztikai vonzerőnkben is kimutatható mértéket ölt. Sok család él borászatból, szőlőtermesztésből, tehát gazdasági tényező is. Valahol mindig is ennek a térségnek a sajátja volt, ezért mondhatjuk azt, hogy a kultúránk része. A bor számunkra egy fontos dolog. Azon kell dolgoznunk a borászokkal és a turisztikai szakemberekkel, hogy a soproni bor híre még messzebb jusson, és Szekszárdon, Egerben és Villányban is legyenek azzal tisztában, hogy ha kékfrankos, akkor Sopron.

Nyitókép: Griechisch Tamás