Platánok júliusban

Ma egy éve halt meg Térey János költő, író. Egyik versével emlékezünk rá.

Platánok júliusban

Addig ráz Isten,

Amíg csontodig nem csupaszodsz.

                Addig ráz Isten,

Amíg hozzá föl nem cseperedsz.

Hámlasz, mint a platánok júliusban,

Argentína repül meg a Tűzföld,

Ugrik a tervből a Tao meg a Zen,

Kioltod a képernyőt, kihúzod mind

A bilinccsel fölérő drótokat,

Mindent kihajítasz, ami volnál és ami vagy,

Kivéve a homlokodon kopogó

Harkályt, élő metronómodat.

Vetkőzöl kalandvágyat és pimasz kis taktikát,

Bankszámlát, címet, telefonszámot,

S passzolod a formatartó XIX. századot.

Álmodod naponta kéjes tetszhalálod,

Paradicsomból való kibukásod.

Halkul fülemben tényszerű tenorod.

                Addig ráz Isten,

Amíg csontodig nem csupaszodsz.

                Addig ráz Isten,

Amíg hozzá föl nem cseperedsz.

Elsüllyeszted a cirkálót, aki voltál.

Az az átok rajtad, hogy nincs átok:

Lepattannak rólad a bókok,

A súlyos függést okozó pénzek,

A tévhitek is, végül a pillantások.

Magzatnyira zsugorodva

Alszol majd nemsokára téli álmot.

Vedled a gyávaságod mint fölösleget,

És bőröddel együtt minden hagyományt:

Apadva közelíted lényeged.

                Addig ráz Isten,

Amíg csontodig nem csupaszodsz.

                Addig ráz Isten,

Amíg hozzá föl nem cseperedsz.

Veled rázkódom, amíg rázkódsz.

Élvezed, hogy vékony, áttetsző leszel

Díszeidtől mentesen.

Végeérhetetlen morzsolódás:

Útnak ereszted bebarangolt embereidet.

Kedved ecetjétől, kerted acatjától

A kicsattanó reggel megszabadít.

Senkid sincsen, csak egyetlen asszony.

Senki sem áld meg, csak a nevető fiaid.

                Addig ráz Isten,

Amíg csontodig nem csupaszodsz.

                Addig ráz Isten,

Amíg hozzá föl nem cseperedsz.

(A vers Térey János Őszi hadjárat című kötetében jelent meg.)