A lángember

Ismerős? Egy hirtelen természetű fiú, szenvedélyes igazságkereső, aki tizenévesen árvasága jut, és a nővére neveli. Verseket ír, kicsapják az iskolából, és fiatalon eldobja magától az életet. Moyses Márton gyermekként éli meg, hogy szülőföldjét elnyeli a háború, majd a megszálló csapatok, aztán a román határ, és maga alá gyűri a nacionálkommunista diktatúra. Az unitárius ifjú már gimnazistaként dacol az önkénnyel, nem hajlandó elítélni a Budapesten megmozduló „ellenforradalmi banditákat és fasiszta elemeket”. S mivel a maga reménytelen-hősi szembeszegülését látja a forradalomban is, novemberben megpróbál átszökni Magyarországra, sikertelenül. Nem marad következmények nélkül a „lógás” és a tiszta szívvel kimondott igazság: kicsapják. Ismerősöknek köszönhetően Marosvásárhelyen folytathatja tanulmányait, de a nyughatatlan igazságérzetét béklyóba verő rendszer miatt egyre többet szenved.

Egy év munka után épp csak elkezdi az egyetemet Kolozsváron, amikor kijelentései, versei, levelei és 1956-os határátlépési kísérlete miatt elviszi a Securitate. Első fokon hét év, másodfokon kettő, teljes vagyonelkobzással, jogfosztással. A börtönben az idegrendszere tönkremegy; szabadulása előtt levágja a nyelvét, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle.

1962 novemberében szabad, de az egyetemet elfelejtheti, dolgozni is csak napszámosként tud a nagyajtai téeszben. Rengeteget olvas és ír, érdekli a matematika, a fizika, a költészet, a népi hagyományok. A folyamatos megfigyelés, a Ceausescu-féle soviniszta szocializmus mindenhová betüremkedő erőszakossága, a székelyföldi autonómia teljes felszámolása csak erősíti a reménytelenségét. Moyses magába fordul, kapcsolatai leépülnek, mániás depresszió gyötri.

1970 februárjában egy ártalmatlan vita után a pártház elé megy, és felgyújtja magát. Az ő Szárszója Brassó – ahol Horger Antal tanári pályája kezdődött. A kórházban épp csak életben tartják.