Levél Radoslaw Sikorskinak

„Tisztelt Sikorski úr!

Hadd kezdjem azzal, hogy nem válaszolok a leveléből semmire, ami szándékosan sértő és provokatív. Az Ön feladata megválogatni a szavait és a stílusát. Bár jól ismert pszichológiai tény, hogy a durva sértegetés általában a gyengeségnek és a valós érvek hiányának félreérthetetlen jele.

A Donald Tusk megjegyzéseit illetően tehet úgy, mintha nem értene valamit, ami elég világos minden tanult ember számára (és ami azt illeti, az interjúról tudósító minden médium számára is). Ez az ürügy azonban nem teszi ki nem mondottá az elhangzottakat.
A legfontosabb kérdés itt valójában az, hogy hogyan lehet fenntartani az EPP egységét és növelni annak politikai erejét az európai politikai küzdőtéren. Negatívan beszél a megosztottságról a politikában. Nos, nem gondolja, hogy e tekintetben a jelenlegi EPP elnöknek kellene megvizsgálnia a saját tetteit és megjegyzéseit? Sértő és megalapozatlan szavak használata politikai vezetőtárssal szemben - nem ez a par excellence megosztó magatartás? Az ideológiailag motivált, üres politikai támadások ismételgetése az EPP egyik legsikeresebb miniszterelnöke ellen – ezt tekinti Ön egyesítőnek? Erősíti ez politikai családunkat?

A baloldal elvárásainak való megfelelés soha nem volt nyertes stratégia a kereszténydemokrata, konzervatív pártok számára. Lengyelországban sem működött, ha nem tévedek. Nem szabad engednünk, hogy politikai ellenfeleink mutassák jelöljék ki az utunkat és határozzák meg nekünk, hogy ki a „jó demokrata”. Néhány függetlenebb gondolat és politikai bátorság jó szolgálatot tenne nekünk.

Remélem, hogy amint ez a világjárvány véget ér, képesek leszünk újjáépíteni a kölcsönös tiszteleten alapuló normális együttműködést.

Tisztelettel,
Deutsch Tamás
A magyar delegáció vezetője

Ui.: Egy személyes megjegyzés: levelében azt kérdezte, hogy melyik oldalon harcoltunk én és nagyapám. Nos, ezt elmondhatom: A Fidesz egyik alapítója vagyok, 22 éves voltam, amikor 1988-ban létrehoztuk az első demokrácia-párti ifjúsági szervezetet a kommunista Magyarországon. Büszkén harcoltam a szabadságért és a demokráciáért Magyarországon, büszke voltam arra, hogy Prágába mentem és nyilvánosan elnézést kértem a cseh és a szlovák néptől a kommunista Magyarország részvételéért Csehszlovákia 1968. évi Varsói Egyezmény szerinti inváziójában. Akkor rendőrségi őrizetbe vettek minket, de ez volt a helyes cselekedet.

És a nagyapám? A családomban a Holokausztnak vannak áldozatai és túlélői egyaránt. Nagyapám a munkaszolgálat és a budapesti gettó túlélője volt. Ezért megértheti, hogy nehezen viselem a nácizmusra tett túl egyszerű és felelőtlen utalásokat. Úgy fogom fel, mint ami valójában: egy cinikus arculütés.”