Kereszténydemokrácia: kiüresedő szó, vagy kulcs a túléléshez?

A kereszténydemokrácia több mint százéves történetében kiemelkednek a második világháborút követő évek, amikor az újonnan megjelenő és hatalomra kerülő kereszténydemokrata pártok, zászlajukra tűzve az európai egység gondolatát, lefektették az azt megtestesítő Unió alapjait. A huszonegyedik századra a szekularizáció és az azzal járó társadalmi változások erősen hatottak a magukat kereszténynek valló szervezetek önmeghatározására is. Ki ma az “igazi” kereszténydemokrata és mit vall? Szükséges-e például, hogy gyakorló keresztény legyen? Mi az oka annak, hogy a magukat azonos fogalommal jelölő csoportosulások akár kardinális kérdésekben is eltérően gondolkodnak? Létezhet-e hosszú távon kereszténységgel fémjelzett politika egy sokak által “posztkereszténynek” hívott világban? Vagy éppen ellenkezőleg: a zsidó-keresztény kultúrkörből fakadó nyugati civilizációnak ez lenne az egyedüli esélye a túlélésre?

Az MCC újabb Budapest Lectures vitaestjének vendégei:

Theodore Dalrymple (brit író, pszichiáter, a Manhattan Institute főmunkatársa, a City Journal társszerkesztője)

Roland Freudenstein (német politológus, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának politikai igazgatója)

Igor Janke (lengyel író és újságíró, a varsói Freedom Institute független think tank elnöke, az R4S kommunikációs tanácsadó cég partnere)

Joseph Pearce (brit származású amerikai író és publicista, az Augustine Institute könyvkiadási igazgatója, az Imaginative Conservative állandó szerzője)

Az esemény moderátora Surjányi Fanni (a Mathias Corvinus Collegium kutatási igazgatója).

Regisztráció.