Kereszténydemokrácia: kiüresedő szó, vagy kulcs a túléléshez?

2019. december 07. 09:14

Folytatódik az MCC Budapest Lectures nemzetközi vitaest-sorozata.

2019. december 07. 09:14

A kereszténydemokrácia több mint százéves történetében kiemelkednek a második világháborút követő évek, amikor az újonnan megjelenő és hatalomra kerülő kereszténydemokrata pártok, zászlajukra tűzve az európai egység gondolatát, lefektették az azt megtestesítő Unió alapjait. A huszonegyedik századra a szekularizáció és az azzal járó társadalmi változások erősen hatottak a magukat kereszténynek valló szervezetek önmeghatározására is. Ki ma az “igazi” kereszténydemokrata és mit vall? Szükséges-e például, hogy gyakorló keresztény legyen? Mi az oka annak, hogy a magukat azonos fogalommal jelölő csoportosulások akár kardinális kérdésekben is eltérően gondolkodnak? Létezhet-e hosszú távon kereszténységgel fémjelzett politika egy sokak által “posztkereszténynek” hívott világban? Vagy éppen ellenkezőleg: a zsidó-keresztény kultúrkörből fakadó nyugati civilizációnak ez lenne az egyedüli esélye a túlélésre?

Az MCC újabb Budapest Lectures vitaestjének vendégei:

Theodore Dalrymple (brit író, pszichiáter, a Manhattan Institute főmunkatársa, a City Journal társszerkesztője)

Roland Freudenstein (német politológus, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának politikai igazgatója)

Igor Janke (lengyel író és újságíró, a varsói Freedom Institute független think tank elnöke, az R4S kommunikációs tanácsadó cég partnere)

Joseph Pearce (brit származású amerikai író és publicista, az Augustine Institute könyvkiadási igazgatója, az Imaginative Conservative állandó szerzője)

Az esemény moderátora Surjányi Fanni (a Mathias Corvinus Collegium kutatási igazgatója).

Regisztráció.

Összesen 125 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Robur
2019. december 08. 00:25
Babonás baromság.
Box Hill
2019. december 07. 19:51
Idézek egyet Dalrymple-től: „A kommunista társadalmak tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a kommunista propaganda célja nem a tájékoztatás vagy a meggyőzés volt, hanem a megalázás. Ezért minél kevésbé felelt meg a valóságnak, annál jobb volt. Amikor az embereket arra kényszerítik, hogy csendben elviseljék a legnyilvánvalóbb hazugságokat, vagy ami rosszabb, hogy maguk is a hazugságok ismétlésére vannak kényszerítve, akkor egyszer és mindenkorra elveszítik érzéküket a becsületességhez. A nyilvánvaló hazugságok jóváhagyása arra vezet, hogy az ember maga is a gonosz részévé válik. Az ember bármivel szemben való ellenállása ezáltal gyengül, sőt tönkremegy. Egy társadalmat, mely becsületileg kiherélt hazugokból áll könnyű irányítani.” (Theodore Dalrymple, angol pszichiáter, író, gondolkodó, FrontPageMagazine.com | 2005. augusztus 31.)
Akitlosz
2019. december 07. 18:19
"Vajon miert koveti ezt a pc diktatumot a magyar jobboldal? Nem lenne kutya-kotelessege. De nem am!" Mert ha nem tenné, akkor az a bizonyos népség nem hagyná őket hatalmon. Így is erős a befolyás külföldről a kormány leváltásáért. Na képzeljed el, hogy mi lenne akkor, ha még olyan anti címkét is sikerrel tudnának ráragasztani! Hát túl hosszú kormányzás ugyan nem. Ezért aztán a magukat jobbioldaliként eladni akaró politikusoknak még lelkesebben kell kiszolgálniuk azt a diktátumot, amit említesz, mint a baloldaliaknak, ha hatalomra akarnak kerülni és ott is akarnak maradni. Hát ezért.
Akitlosz
2019. december 07. 18:10
"Ki ma az “igazi” kereszténydemokrata és mit vall? Szükséges-e például, hogy gyakorló keresztény legyen?" A példák azt mutatják, hogy nem. De éppen ettől is hiteltelenek. Már maga az egyház is a vizet prédikál és bort iszik elvre épül. Na és tessék elképzelni a papokhoz képest a politikusokat! Hatványozottan még inkább ezt az elvet követik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!