A kereszténydemokrácia több mint százéves történetében kiemelkednek a második világháborút követő évek, amikor az újonnan megjelenő és hatalomra kerülő kereszténydemokrata pártok, zászlajukra tűzve az európai egység gondolatát, lefektették az azt megtestesítő Unió alapjait. A huszonegyedik századra a szekularizáció és az azzal járó társadalmi változások erősen hatottak a magukat kereszténynek valló szervezetek önmeghatározására is. Ki ma az “igazi” kereszténydemokrata és mit vall? Szükséges-e például, hogy gyakorló keresztény legyen? Mi az oka annak, hogy a magukat azonos fogalommal jelölő csoportosulások akár kardinális kérdésekben is eltérően gondolkodnak? Létezhet-e hosszú távon kereszténységgel fémjelzett politika egy sokak által “posztkereszténynek” hívott világban? Vagy éppen ellenkezőleg: a zsidó-keresztény kultúrkörből fakadó nyugati civilizációnak ez lenne az egyedüli esélye a túlélésre?
Az MCC újabb Budapest Lectures vitaestjének vendégei:
Theodore Dalrymple (brit író, pszichiáter, a Manhattan Institute főmunkatársa, a City Journal társszerkesztője)
Roland Freudenstein (német politológus, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának politikai igazgatója)
Igor Janke (lengyel író és újságíró, a varsói Freedom Institute független think tank elnöke, az R4S kommunikációs tanácsadó cég partnere)