– Ennek megfelelően nincs nagy ünnepi hangulat a fal leomlása kapcsán. Miért is kéne ünnepelni, hiszen az AfD három keletnémet tartományban is a legerősebb pártok közé tartozik idegengyűlölő, részben fasiszta párt létére?
– Nekem 1989 november 9-e mindig is egy örömteli pillanata volt a német történelemnek, és az is marad. Olyan sok keletnémet álmodott a szabadságról 1949 és 1989 között – és hirtelen beszélhettünk róla nyilvánosan! Felemelhettük a hangunkat. És ma is felemelhetjük a hangunkat. Tudom, hogy a keletnémetek egy bizonyos generációjának a békés forradalom szabadabb, de nem mindig egyszerűbb életet hozott; és azt is tudom, hogy a sikeres régiók mellett olyanok is vannak, ahol a falvak kiürülnek, mert a gyerekek és az unokák elköltöznek. Ennek ellenére ma, harminc évvel később is világosan ki kell mondanunk: a tömegközlekedéssel, az orvosi ellátással, az állam működésével vagy a saját életünkkel való elégedetlenség nem jelenti azt, hogy gyűlölködhetünk vagy erőszakoskodhatunk másokkal szemben. Az ilyen magatartást nem tolerálhatjuk.
– Vannak egykori NDK-s állampolgárok, akik a mai poltikai körülményeket az 1989-esekhez hasonlítják. Mi történt?