Így táboroznak a migránsok Brüsszelben

A belgiumi Gentben és Brüsszelben járva az járt az eszemben, hogy bár nagy a kísértés, talán mégsem kellene a mindenütt jelen levő migránsáradatról írnom. Ez a téma túl van már tárgyalva. A tényeket legfeljebb néhány liberális portál firtatja, aki tudni akarja, hogy mi a valóság, annak van és volt módja arra, hogy tisztába kerüljön a valósággal.

Az egyik napon viszont arra a hírre ébredtem, hogy néhány órával korábban újabb késes terrortámadás történt a Brüsszelben. Akkor meggondoltam magam, mégis érdemes írni azokról az állapotokról, amelyek kedvező körülményeket teremtenek ahhoz, hogy az ilyen támadások bármikor megismétlődjenek.

A nagy számú afrikai és közel-keleti betelepülő miatt a brüsszeli utcakép egyre inkább elveszíti európaiságát. A város etnikai összetétele drámai változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben.

Ezzel a belga fővárosba kiapadhatatlan utánpótlás érkezett migránsokból annak biztosítására, hogy a legpesszimistább jóslatok valósuljanak meg a város jövőjét illetően.

A Brüsszelben való letelepedés szándékával érkezők mellett tömegesen lézengenek a köztereken ezek az átutazók. Ők jellemzően Afrikából indultak útnak, Spanyolországban vagy Franciaországban értek partot, majd Brüsszelbe érkeztek. Azért Belgium és Brüsszel, mert innen viszonylag könnyen elérhető az a két pont, ahonnan rendszeresen mennek kompok a Brit-szigetekre.

A szépen elrendezett, ámde teljesen jellegtelen Maximilien park neve akkor lett széles körben ismert, amikor több száz afrikai ütött tanyát benne. A környéket a helyiek a brüsszeli Calais-nak nevezik, a parkot ugyanis úgy belakták az afrikaiak, mint ahogy a francia város környékét is, alkalmi sátorvárost hozva létre benne.

A belga sajtó időnként beszámol a park környékén kialakult viszonyokról. Egy helyi ismerősöm elmondása szerint azonban a helyzet súlyosságának a tompításával tálalják a híreket, illetve tíz migránsbarát cikkre jut egy-egy közel korrekt helyzetértékelés. Pedig

A parkban, szendvicses zacskók, üdítős flakonok és ételes dobozok és egyéb hulladék mindenütt. Az ételről a helyi civilek gondoskodnak, a szemét elszállításának feladata azonban szemmel láthatólag nem talált gazdát magának.

Illemhely sehol nem elérhető a környéken. Az egyetlen nyilvános wc zárva volt ottjártunkkor, ezzel azonnal magyarázat adódott arra, hogy miért lengi körbe az egész környéket az átható vizeletszag. Az illemhely bezárásának az a magyarázata, hogy a migránsok nem a rendeltetési céljának megfelelően használták a helységet. Hogy ez mit jelent, annak megfejtéséhez segítséget adhat az, hogy az afrikaiak megjelenése óta a legnagyobb gondot az illegális prostitúció, a közbiztonság romlása és a bűnözés egyéb válfajainak megjelenése okozza a környéken.

A civil szervezetek az élelem mellett sátrakat, takarót hoznak a kempingező migránsoknak, ezzel is garanciát teremtve arra, hogy megérje a parkba érkezni az átutazóknak. A sátrakat nem ritkán pénzért értékesítik az újonnan érkezőknek azok, akik éppen tovább állnak. A parkban lakó afrikaiak a fák és a bokrok aljában építenek maguknak alkalmi alvóhelyet vagy állítják fel a kapott sátrakat, a park minden szeglete foglalt. Estére visszaérkeznek a városban kószáló lakók is, akkor nagyobb a zsúfoltság. Ekkora van időzítve egy vacsora kiosztása, illetve a civilek áramfejlesztőt is hoznak a parkba, hogy az itt lakók fel tudják tölteni a mobiltelefonjaikat.

A park mellett található Északi pályaudvart is teljesen birtokba vették a migránsok. A várótermek padjain, a lépcsőaljakban alszanak, kis csoportokat alkotva.

Képeket készíteni nem biztonságos, nem is sokat kísérleteztem vele, miután az állomáson is és a parkban is heves tiltakozását váltott ki a próbálkozásom.

A park és a pályaudvar környékén tartózkodó afrikaiak java része Eritreából, Szudánból és Etiópiából érkezett. A pályaudvar közelsége azért fontos számukra, mert itt esélyt látnak arra, hogy az Angliába tartó buszokra fel tudnak valahogy jutni. Hogy mit remélnek az Angliába érkezéstől, azt nem tudják pontosan megfogalmazni: a legtöbb migráns azért tekinti Angliát célpontnak, mert legalább nyelvi nehézségeik nem adódnak.

A pályaudvar lassan használhatatlanná válik arra, hogy az eredeti rendeltetési célját betöltse, sokkal inkább nappali melegedő, mint busz-, illetve vonatállomás. Nemrég több nagy busztársaság is jelezte, hogy el kívánják a pályaudvarról költöztetni a megállóhelyüket, mert nem biztosított a rendes működés, illetve a sofőrjeiknek folyamatosan meg kell küzdeniük azzal, hogy távol tartsák az afrikaiakat attól, hogy a járművek csomagterébe szökjenek vagy a buszok tetejére másszanak.

Megközelítőleg 300-400 ember él a parkban, de folyamatos a fluktuáció: egy csapat elindul Anglia felé, egy újabb pedig megérkezik a parkba. A táborozók mindegyikének van egy története: a visszatérő elemek szerint a legtöbbjük a hazájában üldözésnek volt kitéve, egyetemre járt, azért jöttek Európába, hogy itt kezdjenek új életet. A történeteket legtöbb esetben nem lehet leellenőrizni, az érkezők személyazonossága felől sem lehetnek biztosak a hatóságok. Azonban nem lehet minden esetben kizárni azt sem, hogy valódi üldözöttekről van szó.

A táborozás egyik érdekessége, hogy a park mellett található a menedékkérelmek befogadását végző belga hivatal is. Ami nem azt jelenti, hogy ezek az afrikai kempingezők menedékkérelem benyújtása miatt állnak sorban. Szó sincs erről,

Az afrikai migránsok nem csak a pályaudvar környékén okoznak problémát, az E40-es autópálya melletti településeknek mind rész jutott a problémából. Ez az autópálya szakasz ugyanis az, ami Brüsszelt összeköti a tengerparti területtel, ahonnan megközelíthető a két forgalmas átkelő Anglia felé. Akik már megunták Brüsszelt, azok csoportokba verődve indulnak el a környékbeli települések irányába, hogy az út közben található kamionparkolókban veszteglő kamionok raktereiben próbáljanak elrejtőzni.

A kamionparkolók migránsok általi felfedezése komoly gondot okozott Nyugat-Flandriában a nyár folyamán. Egy idő után a kamionparkolókat le kellett zárni, mivel nem lehetett biztosítani a parkolók őrzését. Jabbeke város polgármestere kezdeményezte saját hatáskörében, hogy zárják le estére a parkolókat, illetve segítséget kért a kormányzattól. Egy másik, szintén az E40-es autópálya mentén levő település, Kruibeke rendőrfőnökének, Wim Pieteraerensnek a beszámolója szerint egyre több feljelentés érkezik olyan 30-60 fős csoportokról, akik kamionokra akarnak felszökni.

A parkolók lezárása arra kényszerítette a kamionsofőröket, hogy a kötelező pihenőidőt nem biztonságos helyeken töltsék. Várható volt, hogy a lezárás nem oldja meg a problémát, inkább újakat generál.

Több mint másfél éve tart ez az állapot: a liberális szervezetek ellenállásán és a szocialista városvezetés tehetetlenségén

Bár nyilvánvaló tény, hogy a park afrikai lakói nem akarnak menekültkérelmet beadni, ennek ellenére nem történt intézkedés arra, hogy felszámolják az illegális tábort. Bár szóvirágok szintjén már történt előrelépés, a városi tanács megnyugtatta a környéken lakókat, akik hangot adtak annak az igényüknek, hogy nem szeretnének egy migránskemping közelében élni. Minden jel szerint a megoldás még picit várat magára. November végén ugyanis még tömegek voltak a parkban, éppen úgy, mint másfél évvel korábban.

Az afrikaiakat fölösleges lenne hibáztatni, ők pusztán a jól felfogott érdekeiket követik, amikor egy gazdagabb és biztonságosabb helyet keresnek maguknak. A helyes az lenne, ha a brüsszeli városvezetés tekintettel lenne a polgárai érdekeire.