Orbán receptjei

„Az igaz, hogy Orbán is és Salvini is másfajta Európát képzel el, mint amilyet a jelenlegi európai elit képvisel, és amelynek az élére újabban – kihasználva Angela Merkel politikai nehézségeit – a francia elnök, Emmanuel Macron kíván állni. Ráadásul ennek a másfajta Európának a támogatói tábora egyre növekszik, ami a jövő évi európai parlamenti választásokra való tekintettel jogos aggodalommal tölti el az unió jelenlegi vezetését és a mögötte álló politikai erőket.

Azt, hogy a jelenlegi európai elit meg akarja tartani pozícióit, nem vehetjük zokon, azt azonban sokkal inkább, hogy a vele egyet nem értőket olyan – »populista« – kategóriába sorolja, amelyet erkölcsileg eleve elítél. Tehát nem arról van szó, hogy a »populisták« más alternatívát kínálnak Európának, mint a jelenlegi vezetők, amelyről az európai választópolgárok véleményt mondhatnak, hanem arról, hogy aki »populista« vagy a populistákra szavaz, az nacionalista, idegengyűlölő, homofób, antiszemita, fasiszta és talán még néhány jelző ki is maradt, amely például a magyar kormányfővel kapcsolatban a nemzetközi sajtóban olvasható.

A »populisták« erkölcsi elítélésének az a célja, hogy lehetőleg minél kevesebben szavazzanak a populistának kikiáltott pártokra, különösen, hogy a baloldal – jelenlegi politikusokból kiábrándult – választói ne forduljanak feléjük. Ennek meg is látszik a hatása. Az amerikai Pew Research Center egy nemrégen publikált felmérése szerint, amely a Nyugat-Európában a populista pártok az establishment-ellenes érzelmekre építenek, de nem törnek át az ideológiai megosztottságon címet viseli, a baloldali szavazók jelentős része (mintegy harmada) populista ugyan, de mégsem a populista, hanem a baloldali pártokra szavaz. Ez érthető, mert a szavazás ugyan titkos, de kevés magát baloldalinak tartó választó tudna elszámolni a saját lelkiismeretével, ha baloldali létére egy »fasiszta« pártra szavaz.”