A birodalom kormányzásáról

Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata

„Mert minden népnek, különböző szokásai és más és más törvényei és intézményei lévén, kötelessége a sajátjait érvényre juttatni és az élet megújítására szolgáló közösségeket ugyanabból a népből létesíteni és kialakítani. Mert mint ahogyan minden egyes állat a saját fajtájabeliekkel párosodik, éppen úgy jogos, hogy minden egyes nép ne más fajúakkal és más nyelvűekkel, hanem a saját fajtájabeliekkel és azonos nyelvet beszélőkkel létesítsen házassági közösségeket. Mert ebből szokott származni a kölcsönös egyetértés, érintkezés, barátságos közeledés és együttélés; az idegen szokások és elütő törvények viszont természetszerűleg inkább ellenségeskedést, összeütközést, gyűlöletet és viszályt szülnek, ami nem baráti érzületet és közösséget, hanem ellenségeskedést és ellentétet szokott létrehozni. És úgy van, hogy azoknak, akik törvényesen akarnak uralkodni, nem kell utánozni és buzgón követni azt, amit egyesek tudatlanságból vagy önfejűségből cselekedtek, hanem azoknak a dicső tetteit, akik törvényesen és igazságosan uralkodnak kell szem előtt tartaniuk, mint nemes és utánzásra méltó példaként szolgáló mintaképeket, és meg kell kísérelnie, hogy ő maga is azok szerint irányítsa minden ténykedését.”

Bíborban Született Konstantin: A birodalom kormányzása. 13. fejezet: A türkökkel szomszédos népekről (ford. Moravcsik Gyula) Szeged: Lectum Kiadó, 2003. p. 42-43.

Bölcs Leó Konstantinos nevű fia 905-ben, a császári palota bíbortermében született meg, ezért kapta a „bíborban született” (Porphyrogennétos) melléknevet. Apja nyomdokain haladva ő maga is a „tudós császárok” egyik mintaképe lett. Jóllehet már 911-ben társcsászárrá koronázták, közvetlen rokonsága hosszú évtizedekre kiszorította a hatalom gyakorlásából – csak 945-től volt tényleges egyeduralkodó –, így bőven adódott rá lehetősége, hogy érdeklődésének megfelelően a művészetek és a tudományok felé forduljon. Jártas volt a zenében, a festészetben, a költészetben, értett az építészethez is, legkiemelkedőbb azonban irodalmi és tudományszervező tevékenysége volt.

A magyar történelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű művét talán fia, a későbbi II. Romanos császár 14. születésnapjára, 952-ben öntette végső formába. A diplomáciai tankönyvnek szánt mű A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio, közkeletű rövidítéssel: DAI) címet viseli. Konstantin császár külpolitikájának egyik alapköve a birodalomtól északra élő nomád népekkel (pl. bolgárok, besenyők, kazárok, magyarok) fenntartott lehetőleg békés viszony volt. Ennek a törekvésnek fontos elemét jelentette annak biztosítása, hogy ezen népek között ne jöjjön létre széleskörű összefogás Bizánc ellen. Az ezt elérni képes sikeres bizánci diplomácia viszont nem nélkülözhette azokat az ismereteket, amelyek hozzásegíthettek az említett népek vezetőivel történő jó viszony kialakításához. A DAI ennélfogva mindazon ismereteket összegezni kívánja, amelyeket a bizánci uralkodónak ezen népek szokásairól, társadalmáról, életmódjáról, államszervezetéről, erkölcseiről, harcmodoráról stb. tudni érdemes. A művet csak belső használatra szánták, tehát eleve kevés példány készülhetett belőle, ennek is köszönhetően mindössze egyetlen – ma Párizsban őrzött – 11. századi kódexben vészelte át a századokat.

Az idézetet köszönöm Mangó Zoltán Csaba olvasónknak.

------------------------

Az Ön maximája is megjelenhet a Mandineren. Ehhez nem kell mást tennie, mint a [email protected] címre elküldi kedvenc maximáját, annak pontos fellelhetőségi helyét és egy rövid leírást a maxima szerzőjéről. A maxima közléséről és a végleges kísérőszövegről a rovat vezetője Szalai Zoltán dönt, a beküldő nevét a szöveg végén minden esetben feltüntetjük.