Hiánytalan

Hiánytalan. Én most vagy néhanapján az afgán Bamiján-völgyi hegyoldalba a baktriai fehérhunok idején vájt óriás-Buddha-szobrok muszlim tálibok által Krisztus után 2001-ben történt szétágyúzása nyomán szoktam felidézni egy hiányt és régi _-Látó-_ mesterek töprengését a létezésről meg elmúlásról, itt Su-La-Ce - Sári László följegyzését: "" _Mint a régi mesterek_ A buddhista apát HuoTo-folyó parti kolostorába egy reggel látogató érkezett. Lin-csi nem kedvelte a látogatókat, sem a szomszéd kolostorok elöljáróit, sem a vándorszerzeteseket. De azért néha jól bánt velük. - Apát! - fordult Lin-csihez a jövevény. - Részt vennék híres reggeli beszélgetéseiden. Egy ideig a kolostorodban maradnék, ha nincs kifogásod ellene. - Nincs - felelt neki kurtán Lin-csi, s a cellájába kísérte. Másnap kora reggel a vendég megjelent a csarnokban. Kezében hosszú pálcát tartott, mint a régi mesterek. - Ugye nem akarsz nekünk előadni semmit? - méregette bizalmatlanul Lin-csi. - Nem, apát. Csak kérdésem van hozzád. Mondd meg, mi ez itt a kezemben! Pálca vagy nem pálca? - szólt a vendég, s várakozva nézett Lin-csire. A szerzetesek hallgattak. - Nos, apát? Állíthatod is, tagadhatod is, hogy ez pálca. Mi a válaszod? - Te állítottad és te tagadtad az imént. Ezek tehát a te válaszaid - szólt Lin-csi, majd hirtelen kivette a vendég kezéből a pálcát, és darabokra törte. - Ez pedig az én válaszom - mondta, s felhajította a fadarabokat a magasba. Mikor lehullottak, megkérdezte. - Mondd, vendég! Mi ez itt a lábunk előtt? Pálca vagy nem pálca? Állíthatod is, tagadhatod is, de jobban érdekelne, mi egyebet tudsz róla. - Ez itt, apát, a valóság - szólt a vendég megfontoltan. - A valóság és a valóság tagadása. Valamint együtt mindkettő, ugyanakkor mindkettő tagadása. - Jól beszélsz - kapta föl a fejét Lin-csi a tetszetős válaszra. De nem elégedett meg ennyivel. - Jól beszélsz, de még nem válaszoltál a kérdésemre. Felelj! Pálca ez itt vagy nem pálca? - Ha most itten villám villan, Ha most itten szikra száll, Ha most itt egy perc suhan el: Mindörökre oda már! - Felelt most versben a látogató, s Lin-csi megint csak rábólintott. - Kedvem szerint beszélsz, szerzetes! Jól alkalmazod a buddhista logikát. Gyakran használom én is a négysarkú szabályt, és szívesen töprengek a percek suhanásán. Az apát valóban szeretett egyszerre állítani és tagadni. Aztán bizonyítani egyiket is, másikat is, majd cáfolni mindkettőt. Másképpen szólva: utálta a konkrét kérdéseket. - Soha nincs rájuk jó válasz - vallotta. - Vagy ha mégis van, már nem érvényes, mire kimondjuk. Épp így gondolta ezt a vendég is. Szerencséje volt. Lin-csi nem kedvelte az ostoba vendégeket.""

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ." ...Magyarország - Seth F. Henriett: Henriett 1980-ban született. Az autizmussal diagnosztizálták. Csecsemőként nem kommunikált, csak minden hallott hangot visszaismételt. Ennek ellenére megtanulta kifejezni önmagát és érzéseit: 7 évesen már fuvolázott, 11 évesen pedig már contrabasson zenélt. 13 éves korára absztrakt és szürrealista festményeivel, akusztikus költészetével elismertté vált világszerte a művészvilágban. Pszichológiát tanult, és megjelent könyve, az Autizmussal önmagamba zárva.

De fájdalmasan szép. De jólesett egy pillanatra elrugaszkodni a valóságtól a sárba húzó anyagelvűség két megnyilvánulása között. Köszönöm.