Akinek nincs semmije, annyit is ér
Nem bírom a rugdosást visszatartani, ez kereszténynemzeti természetem.
Az erdélyi Nagyenyed nem csak a két fűzfáról, hanem vártemplomáról is híres, ami a főtéren áll. Nézze meg velünk!
A nagyenyedi vártemplom tornya, amely eredetileg a vár őrtornya volt, 1222–1239 között épült. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. Az eredeti templomból csak a szentély és a templom külső falai maradtak meg. 1795-ben feltöltötték a várárkot. 1811-ben épült az orgona.
A templomot a várossal együtt ötször pusztították a történelem viharai: először az 1241–42-es tatárbetörés során, majd a várossal együtt 1599–1600-ban II. Mihály havasalföldi fejedelem erdélyi betörésekor, 1658-ban a törököknek II. Rákóczi György fejedelem elleni büntetőhadjáratakor, 1704. március 16-án, amikor Jean Rabutin osztrák generális parancsára Tige ezredes megtámadta a várost, illetve 1849. január 8-ról 9-re virradó éjszaka, amikor az Erdélyi-érchegység Axente Sever és Simion Prodan vezette román lakossága a katonai védelem nélkül hagyott városra tört.
A templom épületében több építészeti stílus keveredik: román stílű torony, egyszerűsített késő gótikus templomkülső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint egyszerűsített késő barokk, háromhajós templombelső.
A toronynak nyolc emelete van, 61 méter magas. A harangokhoz csigalépcső vezet, melyről gótikus ajtókeretek nyílnak a torony egyes emeleti helyiségei felé.
Karczag Ákos és Szabó Tibor Erdély erődített helyeiről szóló könyvében az olvasható: a templomot körülvevő vár 15. századi eredetű, szabálytalan ötszög alakú,falai magas lőréses falak. A tornyokat a kézműves céhek védelmezték, elnevezésüket így ezen foglalkozásokról kapták: Mészáros-, Szabó-, Csizmadia-, Szűcs-, Tímár-, Fazekas-, Kalantos- és Lakatos-torony.
(Fotók: Szilvay Gergely)