Az eddig végzett legátfogóbb vizsgálat keretében a kutatók az Egyesült Államokban mûködõ 27 gyorsétteremláncból több mint 400 mintát gyûjtöttek be, hogy megállapítsák azok fluorvegyület-tartalmát. A minták között csomagolópapírok, kartonok és eldobható poharak szerepeltek, s valamennyi csomagolóanyagban a fluorral helyettesített alkánok (per-és polifluorokarbon vegyületek, rövidítve PFC-k) nyomai után kutattak a szakértõk.
A PFC-ket széles körben alkalmazzák felületek tapadásgátlóvá, illetve folt– vagy vízállóvá tételére, ezért a szõnyegektõl és kárpitoktól a konyhai eszközökön át a túrafelszerelésekig és ételcsomagolásokig mindenütt megtaláljuk õket.
- Ezeket a vegyületeket többféle egészségkárosodással is összefüggésbe hozták, ezért elég aggasztó, ha belekerülnek az emberek ételébe – nyilatkozott a kutatást vezetõ Laurel Schaider, a Silent Spring Institute környezeti vegyésze – Egyes PFC-krõl úgy tudja az irodalom, hogy rizikófaktorként játszhatnak közre daganatok és pajzsmirigy-bántalmak kialakulásában, az immunrendszer mûködésének legyengítésében, károsíthatják a termékenységet, és kismamák esetében csökkenthetik a baba születési súlyát. Különösen a gyerekek vannak veszélyben, hiszen az õ fejlõdõ szervezetük fokozottan érzékeny a mérgezõ vegyületek hatására – emelte ki Schaider.
Az USA-ban a gyerekek mintegy egyharmada napi rendszerességgel fogyaszt gyorséttermi termékeket.
Az Environmental Science & Technology Letters címû folyóirat február 1-jei számában közölt kutatás során a Silent Spring Institute munkatársai a részecske-indukálta gammasugárzás-kibocsátás spektroszkópiai technikáját alkalmazták a PFC-k jelenlétérõl árulkodó fluor kimutatására. A kutatócsoport eredményei szerint a hamburgerek és sütemények csomagolásához használt csomagolópapírok csaknem felében, a papírdobozoknak (pl. pizzás– és sültkrumplis dobozoknak) pedig mintegy 20 százalékában azonosítható volt a fluortartalom. A legmagasabb fluortartalom a Tex-Mex típusú (texasi-mexikói, jellemzõen chilis-kukoricás-babos) fogások, valamint a desszertek és kenyérfélék csomagolásában volt kimutatható.
A talált PFC-k közelebbi jellemzése, valamint az elemzés helyességének igazolása érdekében a kutatók 20 mintát részletesebb analízisnek vetettek alá. Sikerült igazolni azt az összefüggést, hogy a magasabb fluortartalmú minták csakugyan PFC-ket tartalmaztak, ami megerõsítette a szélesebb körû elemzés érvényességét. A 20-ból 6 mintában megtalálták a perfluorooktánsav (PFOS) nevû hosszú szénláncú PFC-t, amelynek használatáról az Egyesült Államok több nagy csomagolóanyag-beszállítója már 2011-ben önkéntesen lemondott, miután az USA Élelmiszer– és Gyógyszerhivatala elemzést jelentetett meg a vegyülethez köthetõ egészségügyi ártalmakról.
Hiába gyakorolnak önkorlátozást a nagy amerikai gyártók, ha az étteremláncok egy része külföldi beszállítóktól vásárol, akik továbbra is használják a PFOS-t. Ráadásul azok a kisebb szénatomszámú vegyületek is elég kétesek, amelyekkel az USA-beli gyártók a PFOS-t helyettesítik, és amelyeket a kutatók szintén megtaláltak a mintákban.
- A PFOS-t helyettesíteni hivatott vegyületek ugyanolyan makacs és stabil molekulák, és ezekrõl sem bizonyított, hogy ne volnának ártalmasak az emberi egészségre – érvel a tanulmányban közremûködõ Arlene Blum, a fogyasztók egészségét és a környezet épségét az ipari kemikáliákkal szemben védelmezõ Green Science Policy Institute alapítója. – Ezért nemcsak a PFOS, hanem az egész fluoroalkil vegyületcsalád ipari felhasználását csökkenteni kell. Szerencsére léteznek fluormentes alternatívák e vegyületek kiváltására...
A környezetet is szennyezik
Más tanulmányok rámutattak, hogy a fogyasztási cikkekbõl származó PFC-k felhalmozódnak a hulladéklerakó helyeken, és a talajvízbe beszivárogva potenciálisan szennyezhetik az ivóvízkészleteket. A hatályos amerikai szabályozás például megengedi a PFC-k használatát a komposztálható élelmiszer-csomagolóanyagokban, ahonnan könnyen bekerülhetnek a termõtalajba, végsõ soron pedig a tápnövényeinkbe.
- Valamennyi PFC – az újabb, helyettesítésnek kifejlesztett változatokat is beleértve – rendkívül ellenálló a biológiai lebomlással szemben, ezért hosszú ideig terhelik a környezetünket – hangsúlyozta Graham Peaslee fizikus, aki a fluortartalmat kimutató spektroszkópiai módszer kifejlesztésével járult hozzá a tanulmányhoz – Ezért a többszörösen fluorozott vegyületek használata nem fenntartható, és nem lenne szabad megjelenniük sem a komposztálható termékekben, sem bármi másban, ami a kommunális hulladéklerakó helyeken végezheti.
*Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta
