Vallónia rábólintott a CETA-ra

Vannak dolgok, Horatio, mit bölcselmetek fölfogni képtelen. Mindegy, vert hadak és füstölgő remények ellenére annak kell örülni, ami megmaradt és egyáltalában, élni kell. Akinek családja, háza, kertje van, még van is mivel elfoglalnia magát idős ember létére is. Behind the clouds the sun still shining.

Ez nagyon NEM kellett, de nem kértük, nem a mieink hozták. Nyilván NEM volt békés lehetőség NEM aláírni. Ez egy ilyen világ. Mindenesetre hiba volt és nincs hiba következmény nélkül, az országot ilyen mértékben kiárulni, ráadásul úgy, h. a pénznek v. árnak nyoma sincs, csak az elvesztett vagyon következtében végzetesen legyengült ország. Egy ország vagy képes magából kitermelni a köz számára eredményesen működő vezetőket, vagy nem. A szerencse léte, v. nem léte éppen úgy döntő lehet akár egy ország, mint az egyén életében, persze, az ország esetében vezető is kell, aki meg tudja ragadni. Nem tudnék ilyen kimondottan meg nem ragadott szerencsés momentumra emlékezni. Talán az orosz protektorátus végül bekövetkező gazdasági bukása, de ebből éppen nem sikerült jól kijönni, a bukás után már szabadon választott vezetés hibái miatt. Igaz, a szomszéd államokban még az egészséges nacionalizmuson is túl bírtak a vezetők MINDENBEN a saját népük, országuk érdekében föllépni, ellentétben Magyarországgal. Miért is lenne valószínű ilyen előzmények után egy új, értelmesebb, korrektebb, hazaszeretőbb politikai erő megjelenése? A magam részéről az 50 éves évforduló véres botrányából kimaradtam. A 60-adikon tehetetlenül álltam a Kossuth tér őrjöngő, gátlástalan, hangzavarában, és egyre tudtam gondolni, h. innen, ebből az országból időben kellett volna elmenni. Van végzet, talán ország esetében is, ami ellen NEM lehet harcolni.

EU- s referendum lesz CETA ügyben! (Jeanne d'Arc módra!)

"Járom rátok..."