A szerző könyveinek értéke nem csupán a bájos, és értékes mondanivalót is hordozó történetekben, de a varázslatos illusztrációkban, illetve a versbe szedett sziporkázó nyelvezetben is rejlik (melynek magyar fordítása is – Papp Gábor Zsigmondnak köszönhetően – zseniális).
A felnőtt, majd a gyermek Graffalóról (egy „félelmetes”, előbb képzeletbeli, majd valóságossá váló szörny) és az erdei egérről szóló mese egy rendkívül szellemes történet a félelmek legyőzéséről. A csavaros sztori szerint a kisegér – papírforma szerint ugye – prédájává kellene, hogy váljon az erdő félelmetes állatainak, de még inkább az eldugott barlangban élő (a mesén belül is) „mesebeli” szörnynek, a Graffalónak is. A cserfes, és legfőképpen bátor egérke azonban túljár mindenki eszén, és ahelyett, hogy fejvesztve menekülne a sok-sok veszély elől, éppen úgy szabadul meg tőlük, hogy szembenézve mindannyijukkal, frappáns fellépésével megtréfálja őket, méghozzá úgy, hogy végül nevető harmadikként szembe fordítja őket egymással és mindegyikkel elhiteti, hogy ő köztük a leghatalmasabb. És persze vígan éli tovább életét.