Apának lenni férfias dolog – beszámoló az Apakonferenciáról

Ahogy minden évben, a konferenciát most is az Emmi család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára nyitotta meg. Novák Katalin szerint a rugalmas családtámogatási rendszer a választás szabadságát adja a szülőknek, akik élethelyzetüktől függően dönthetnek munkavállalásról és gyermeknevelésről. Kiemelte, hogy a gyerek fél éves kora után a kormányzat az anyának vagy az apának ugyanazokat a családtámogatásokat biztosítja, mert hisz a szülők, a család együttműködésében.

A magyar családtámogatási rendszer mindkét szülő által igénybe vehető elemei között említette a gyermekgondozási segélyt (gyes), a gyermeknevelési díjat (gyed), a gyed extrát, valamint a gyermekápolási táppénzt, amelynek lényege, hogy a két dolgozó szülő egyike a gyermek betegsége idejére otthon maradhat. Ez utóbbival kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekápolási táppénz idejét július 1-jével megduplázták. Ez azt jelenti, hogy a 3-6 év közötti gyerekek betegsége esetén az anya és az apa is 42-42 napra mehet táppénzre, míg afölött, 12 éves korig, 14-14 napra.

Az államtitkár arról is beszélt, a társadalomban kezd „trendivé” válni az apaság, a családokban egyre jobban erősödik az apák szerepe, aki egyre büszkébben és aktívabban vesznek részt a gyermeknevelésben, és mind többen gondolják úgy, hogy „apának lenni férfias dolog”. Egy 2014-es kutatásra hivatkozva azt mondta: a szellemi foglalkozású apák ma már 14 százalékkal több időt töltenek a gyermekükkel, mint az anyák. Mint fogalmazott, megfordult a történelmi trend, hiszen egy generációval korábban még az anyák jelenléte volt erősebb a gyerekekkel való szabadidős tevékenységben.

Léder László pszichológus, az Apa munkacsoport alapító tagja, az Apa füzetek társszerzője és Mandiner.család szakértője – a modern apaság jelenségéről és kihívásairól beszélt. Elmondta, hogy „csendes apaforradalom” zajlik a fejlett világban immár 20 éve, és ez a folyamat elérte Magyarországot is. A modern apaság fő kritériumának az egyenrangú felelősséget nevezte, és kiemelte, hogy ez nem a 21. század találmánya. 18. és 19. századbeli példákkal igazolta, hogy a kétszülős családmodell, a pénzkereső anya és a családban aktívan jelenlévő apa nem új keletű, hanem már az előző évszázadokban is létező jelenség, amely a 20. században fokozatosan eltűnt, elsősorban külső tényezők (jó szándékú, de rossz hatású törvényhozás, háziasszony szerep idealizálása, autoriter apai szerep divatja stb.) hatására. A családban és nem a családért élő apa helyreállítása azonban fejlett és támogató társadalmi rendszereket igényel – hangsúlyozta. 

Ahogy a vele készült interjúnkban is, az előadásban is kiemelte, hogy az apák családba történő „visszafogadásának” egyik, de hangsúlyosan csak egyik pillére a szemléletformálás. A cuki apaság könnyen eladható – mondta, de a mai helyzetet meghatározó rendszerek, elsősorban a munkakultúra változása, a férfiak és nők otthoni szerepvállalását ellehetetlenítő vagy éppen segítő munkahelyek kialakulása alapvetően meghatározza, hogy létrejön-e Magyarországon modern apaság. Kiemelte, hogy míg Hollandiában az a nők részmunkaidős foglalkoztatásának aránya 61%, az OECD átlag pedig 26%, addig Magyarországon ez az arányszám 5%. A támogató munkaerőpiac szükségessége mellett megemlítette az egészségügyi és az oktatási rendszerek, valamint a jelenlegi válási gyakorlat (a láthatás intézménye) változásának szükségességét is. 

Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem adjunktusa a családról, mint jó befektetésről beszélt, melynek megtérülése a párkapcsolat minőségének függvénye. Kiemelte, hogy a magyar társadalom alapvetően családcentrikus, amely a gyermekre, mint értékre tekint. Megemlítette azt a immár közismert Skrabski-Kopp kutatást, amely bizonyította a boldog házasság egészségmegőrző, immunerősítő szerepét, külső káros hatások ellen védelmi funkcióval bíró és a várható életkort növelő hatását. A nők esetén a depresszió ellen jelent védelmet, a férfiaknál a munka hatékonyságát növeli, a gyermekek esetében pedig a testi és lelki egészséget, valamint az iskolai előmenetelt is segíti.

A debreceni egyetem tanulói körében végzett saját felmérés alapján az apa-gyermek kapcsolat hosszú távú hatásának legfontosabb elemei: a bizalom, a humor, az őszinteség, a példakép és a minta (hogyan bánik az apa az édesanyával). Előadását a „Pelenkázz, tovább élsz!” felhívással zárta, arra utalva, hogy a gyermekek körüli gondoskodás, a közös élmények jótékony hatással vannak az apák testi és lelki egészségére. 

Berényi András, a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központjának vezetője a férfiak szerepéről beszélt a változó elvárások tükrében. Apának és anyának lenni is készenlét - kezdte előadását, hiszen a többszöri újratervezés a gyermekes családok életének mindennapi eleme. Az apaszerep ezért egy dinamikus szerep, mindig újra kell tervezni, kreatívnak és rugalmasnak kell lenni. Kutatások bizonyítják – mondta, hogy míg az apák számára a munka stresszt, idegességet jelent, addig a anyák számára teljesebb életet, kiszabadulást a családi kötelékből. Ranschburg Jenőre hivatkozva kiemelt, hogy a kettős családmodell egy újfajta nemi szerepet/viselkedést igényel, az androgyniát, amely a férfias és nőies tulajdonságok egy személybe való megjelenését jelenti. Előadását azzal zárta, hogy mivel a gyermekek gondjai mögött mindig a családok gondjai vannak, ezért a pedagógusoknak nemcsak a gyerekekkel, hanem az egész családdal kell(ene) foglalkozniuk.

Andrek Andrea, az ELTE pszichológusa, aki ugyancsak az Apa munkacsoport alapító tagja, az Apa füzetek társszerzője és a Mandiner.család szakértője, nemcsak az apák, hanem a nagyapák gyermekneveléssel kapcsolatos szerepváltozásairól is beszélt. Kiemelte, hogy a családi életben aktívan jelen lévő nagyapák két irányban is hatnak a további gyermekvállalásra: egyrészt nekik köszönhetően korábban vállalnak újabb gyermeket a szülők, másrészt rövidül a gyermekvállalások közötti időszak, így az aktív nagyapák is egyértelműen pozitív hatással vannak a gyermekek számának növekedésére. 

Ahogy a vele készült interjúnkban is, az előadásban is elhangzott, hogy míg a leendő nagymamák a babára koncentrálnak, és már a terhesség ideje alatt bevonódnak érzelmileg, addig a nagyapák inkább a leendő szülőkre figyelnek, nekik szeretnének anyagi és lelki támogatást nyújtani, de ezt a tapasztalat felülírja, és az unoka érkezésével érzelmileg ők is felzárkóznak, és a „család feje” mellett/helyett a „család szíve” is lesznek. Elhangzott annak fontossága és nehézsége is, hogy ahogy a szülővé válás, úgy a nagyszülővé válás is egy normatív krízis, és a transzgenerációs folyamatokban a legnagyobb kihívást a szülővé vált gyermekek támogatásának milyensége jelenti. 

Keresztes Zoltán pszichoterapeuta az apai rendíthetetlenség fontosságát emelte ki. A '70-es években megjelent kötődéselmélet kapcsán megjegyezte, hogy az apák másféle eszközökkel bírnak, másféle mintákat, lelkiállapotokat, érzéseket közvetítenek a gyermekei számára, mint az anyák, és ezekre ugyanúgy szükség van, mint az anyáktól kapottra. Hangsúlyozta a korai internalizáció fontosságát, kiemelve, hogy a gyermek személyisége 5 hónapos kortól kezdve egészen 21 éves korig magába építi a tapasztalt, látott, halott, érzékelt mintákat, így alakul ki a saját a személyisége. Elmondta, hogy pszichiáterként rengeteg személyiségzavaros emberrel találkozik, és az okok mindig a kisgyermekkorban keresendők. Manapság az apák sokkal többet játszanak a gyermekeikkel mint az anyák – , és ezekre a játékokra a fizikai érintés, a magabiztosság a jellemző, ezért életre szóló védettséget és biztonságélményt jelenthetnek a gyermekek számára. 

A konferencia szekcióbeszélgetésekkel folytatódott, négy témában: Apák, férfiak szerepe a gyermeknevelésben, Vezető apák gyesen, Apák szerepe az újabb gyermekvállalásban és az Apák, férfiak a médiában. Ez utóbbi beszélgetésben a Mandinert Rajcsányi Gellért főszerkesztő képviselte.