A Berkeley Egyetem kutatói egy (vagy akár több) lépéssel közelebb jutottak a Szent Grálhoz. A „neural dust”, azaz nagyjából az idegi porszem névvel illethető apró szenzor piezoelektromos kristályt tartalmaz, de nem (csak) ez benne a különleges, hanem az is, ahogy sikerült a távirányítását, illetve az energia ellátását megoldani.
A mindössze pár milliméteres, egy kisebb rizsszem méretéhez közelítő eszközt ultrahanggal „bombázzák” kívülről, amitől elindul, és az így keletkező mechanikus energiát elektromos energiává képes átalakítani. A másodpercenként 60-szor érkező impulzus elegendő arra, hogy a „neural dust” belsejében elhelyezett érzékelők és egyéb egységek életre keljenek. Korábban mindezt rádióhullámokkal próbálták elérni, de az alkalmatlannak bizonyult, mivel nem tudott áthatolni a szöveteken.
A kezdeti, patkányokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy sikerült az idegi folyamatokat rögzíteni, majd azt vezetékek nélkül, valós időben továbbítani.