Orbán virtigli náci beszédet tartott

„Egyre több olyan véleménnyel találkozni, hogy az oktatás vagy az egészségügy problémái Orbán Viktor fejére omolhatnak. Ön lát rést a NER pajzsán?

Nem lehet nem látni a réseket. Hadiállapotot vezettek be a győzelmük után – megtehették volna az ellenkezőjét is, olyan nagy arányú volt a győzelem, hogy nagyszabású és nagyvonalú békejavaslattal is előállhattak volna –, és benne vannak a döntésük következményeiben. Nem lehet kilépni a harci állapotból. Orbán Viktor nyelvezetét ismerhetik azok, akik a Kádár-rendszerben is éltek, hiszen ott is minden alkutya a főnök nyelvén beszélt. De figyeljük meg, hogy ez a nyelvezet mennyire militáris! Örökké arról van szó, hogy harcolunk, győzelmet aratunk. Soha nem a tárgyalás vagy dialógus, a békemű, mindig a „ki kit győz le?” kérdése van terítéken. De ahol háború van, vannak vesztesek is, nem lehet mindig győzni. Egyszer majd lesz egy akkora vereség, amibe belebuknak.

(...)

Akár a NER védelmében is szokták mondani, hogy azáltal, hogy magáévá teszi a szélsőjobb témáit, kifogja a szelet a Jobbik vitorlájából. Meddig vezethet a szélsőjobb témáinak átvétele?

Ezt nettó hazugságnak tartom. Ma semmivel sem kevésbé szélsőjobboldali párt a Fidesz, mint a Jobbik. Orbán Viktor március 15-én virtigli náci beszédet tartott. Mi itt a különbség? Kétségtelen, hogy a Fidesz olyan képződmény volt, amely gyűjtőpártként konzervatív meggyőződésű embereket is magához akart vonni, olyanokat, akiket sok sérelem ért a Rákosi- és Kádár-korszakban vagy az utána következő időben. Nem értem, ma hogyan lehet olyan konzervatív, aki rokonszenvezik a Fidesszel és Orbán Viktorral. Itt egyáltalán nincs már konzervatív hang. Az viszont eddig is egyértelmű volt, hogy a Fidesz nem zár a szélsőjobb felé, és nagyon sok tekintetben el is jutott oda. Ma sokat beszélnek arról, hogy Orbán Viktor kilépett a nemzetközi porondra, és ott jelentős szereplő lett. Mit jelent ez? Minden elvtársa Európában, akik ugyanazt mondják, mint ő, a szélsőjobbhoz tartozik.

(...)

Éppen ilyen botrány Lukács lakását feladni. Nem azért, mert az archívum és könyvtár ne volna máshol őrizhető, hanem azért, mert a mester ott dolgozott, ugyanabban az állapotban van a dolgozószobája és íróasztala, ahogy hagyta. Ez mindenütt a világon fontos dolog. Lukáccsal szemben van egy komoly kifogás: kommunista volt. Heidegger meg egy időben náci volt, de senki Németországban nem gondol arra, hogy Heidegger emlékházát, emléksétaútjait, emlékpadját megszüntessék. Itt az emlékhelyért kell küzdeni, van is nemzetközi felháborodás az ügyben – talán még az utolsó szót nem mondták ki. Ha az Akadémiának anyagi gondjai vannak, biztos vagyok benne, hogy ezt a nem jelentékeny összeget, amibe kerülhet a lakás, egy nemzetközi gyűjtés fedezni tudná. Ám ezekben nem gondolkodnak, mert a Fidesz-hatalomban Lukács is az ellenség szimbólumává válik. Minden ponton az ellenségkeresés a lényeges.”