Életének 69. évében elhunyt a haiku egyik magyar nagymestere, Fodor Ákos – írja a Könyves blog. A költő, műfordító február 21-én, szombaton hunyt el. Sokan a rejtőzködő költőnek tartották, mivel életéről csak kevesett lehetett tudni, interjúkat is ritkán adott.
1968-ban a Zeneműkiadónál kezdte el szerkesztői pályafutását a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után. Első verseskötete 1978-ban jelent meg Kettőspont címmel. 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjjal ismerték el munkáját. Összesen 19 kötete jelent meg.
A költő magáról az Irodalmi Jelennek adott interjúban így nyilatkozott:
„Az alkotói életrajz szerintem semmire sem mentség, sem magyarázat, legföljebb érdektelen, vagy szánalmas magyarázkodás. Sosem éreztem úgy, hogy bármelyikre is rászorulnék. Amit életemből fontosnak találok, azt megírom – már amikor és amennyire sikerül. »Élettörténetem« tulajdonképpen nincs is, vagy alig van. »Születtem Magyarországon, a huszadik század közepetájt, Szálasi és Rákosi között: 1945. májusában. 3 és ½ éves koromtól olvasok és írok, 6 éves koromban kezdtem zongorázni. Első teljes szerelmemet 16 éves koromtól élhettem meg. Biológiai családomat, amint csak tehettem, »»elbocsátottam««; Választott Családom viszont akár népesnek is mondható. A többi: mintegy 3 évtizednyi munkahelyi praxis; lektor-szerkesztői, műfordítói stb.« – Ennyi. Óhatatlanul komi-tragikusnak érzem, ha épp egy író kezd el önéletéről fecserészni, hiszen lényegében két lehetőség áll előtte: vagy azt mondja el fölhígítva, aminek lényegét már megírta, vagy azt, amit megírnia nem sikerült...”
A kép a Fodor Ákos olvasói Facebook-csoport oldaláról származik.