Az oktatás ügye

„Navracsics pedig megkapta Junckertől az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekért felelős biztosi posztot. Ez ám a meglepetés! Mintegy tíz–tizenöt percre el is némultak Kabócáék szerte a budapesti redakciókban. Csönddé vált mindenütt a meglepetés, a csodálkozás, a csalódottság és a harag a liberális szerkesztőségek zokni- és (az esőnek köszönhetően) csak kissé hónaljszagú kipárolgásában.

Aztán valamelyik kis Kabóca megtalálta a megoldást, és felkiáltott örömében: – Gyerekek! Mintha mi sem történt volna! Írjuk most erről a posztról, hogy teljesen súlytalan és lényegtelen! – Fantasztikus vagy, öregem! – veregették hátba a többiek, és töltöttek még egy kis csigert a műanyag poharakba. Aztán nekiláttak.

»A korábbi várakozásokkal szemben jóval kevésé fajsúlyos portfóliót kaphat Navracsics Tibor, a Fidesz biztosjelöltje« – kezdte hírét mindjárt az Index. S ez – lássuk be – mégiscsak teljesítmény. Hiszen napok óta hallottuk, 2004-es Fidesz-idézetekkel alátámasztva, hogy Navracsics a teljesen súlytalan vámügyi biztosi posztot fogja megkapni. Aztán szerda déli tizenkét órára kiderült, hogy van egy súlytalanabb poszt is: az oktatás, a kultúra és az ifjúság ügye.

Hát igen. Van olyan pillanat, amikor az oktatás, a kultúra és az ifjúság »cuzammen« nem ér egy kalap szart se. Ez a pillanat akkor jön el, amikor Orbán minisztere, Navracsics kapja ezt a posztot. S ha Juncker felkérte volna Navracsicsot, hogy legyen helyette elnök, továbbá ezzel párhuzamosan vigye a pénz- és adóügyeket, összevonva a kül- és hadügyekkel, és Navracsicsot kinevezték volna pontifex maximusnak, akkor most itt állnánk a világ legsúlytalanabb pontifex maximusával és EB-elnökével a nyakunkon.”