Két teremben sem fértek el a Henri Boulad kairói jezsuita előadására érkezők július 17-én, a Párbeszéd Házában.
Boulad atya arról beszélt a Talita keresztény női portál tolmácsolása szerint: a személyiségem a külső burok, amiben élek. Meghatározza a születésem, társadalmi körülményeim, a lehetőségeim. Ebből a „kis halál” során juthatok át egy belsőbb területre, az egyéniségemhez. Ez már sokkal inkább rólam szól, egyediségem ragadható meg itt, az, amiben különbözöm a többi embertől. De ez még mindig zárt terület. Ha megmaradok itt, nem tudok kapcsolatba lépni, kapcsolatban lenni Istennel. Csak ha átjutok a „nagy halál” zónáján a személyhez, akkor jutok el igazi valóságomba, arra a területre, ahol Isten vár. Ez az isteni mag, ami bennem van, a találkozás helye. Nevezhetjük szívnek, bár Boulad atya attól tart, ez sokakat félrevezet, és valami romantikus-szentimentális dologra gondolnak, holott az Istennel való találkozás, együttlét nem ilyen. És ez a pont, mag az, ahol valójában összekapcsolódik az életem a többi emberével is. Boulad azt mondja, hogy nem a kommunikáció, hanem a „communio” valósul meg itt. Annak felismerése, hogy egyek vagyunk.