„Alkotmányossági problémát mindezzel összefüggésben az okoz, hogy a jogintézmény komolyan felveti a választójog egyenlőségének a sérelmét. A választójog egyenlősége két dolgot jelent: egyrészt minden választópolgárnak azonos számú szavazata kell hogy legyen (a határon túliak esetében ez alól maga az Alaptörvény ad felmentést), másrészt pedig az egyes szavazatoknak lehetőleg, az adott választási rendszerelem sajátosságain belül azonos súllyal kell rendelkeznie, vagyis lehetőség szerint azonos arányban kell mandátumot eredményezniük. Egyéni választókerületek esetében ez persze csak a többségi rendszerek sajátosságainak megfelelően érvényesülhet, hiszen a többségi elem szükségképpen magában foglalja azt, hogy csak a győztes jelöltre leadott szavazatokból lesz mandátum.
A jogalkotónak nem kötelessége az egyéni választókerületben nem hasznosuló szavazatokra kompenzációs mechanizmust kiépíteni a választási rendszeren belül. Ha azonban úgy dönt, hogy kompenzációs elemet is a beépít a választási rendszerbe, akkor ezt alkotmányosan csak akkor teheti meg, ha a szavazatok lehetőség szerinti azonos súlyának követelményét érvényesíti. A győztes jelöltre leadott szavazatok esetében ugyanakkor egyszerűen nincs mit kompenzálni: ez a jogintézmény a győztes jelöltekre leadott szavazatokat az egyéni választókerületek létéből szükségszerűen következő mértéken túlmenően, még inkább felülsúlyozza, amivel sérül a választójog egyenlősége.”