„Szekeres Imréék »bruttó« rasszisták. Azaz nemcsak célozgatnak rá, hogy mennyire érdektelenek számukra a magukra büszke, az összetartozásukat egyesületekben, civil szervezetekben élvező jászok.
Szekereséknek e közösségi életüket együtt élő és a kultúrájuk azonosságát valló emberekről a kötelező udvariassági körök megtétele után olyan tudományos dolgok jutnak eszükbe, hogy a jászok és családjaik aberrált szexuális szokásaik rabjai voltak. Meg az, hogy belterjes tenyészetté váltak, ami a jászoknál súlyos genetikai problémákat okozott. Még jó, hogy Szekeresék a jászok szavazataiért udvaroltak épp egy kampánygyűlésen. (...)
A kampánygyűlésen elhangzott rasszista és kirekesztő kijelentésektől sem ő, sem egyetlen liberális politikai párt vezetője nem határolódott el máig, és nem is kért bocsánatot. Sem az ezen részt vevő Bajnai Gordon, sem a DK politikusát delegáló Gyurcsány Ferenc, sem Szekeres Mesterházyja. Pedig ehhez ma még nagy bátorság sem kell. Hősök azonban közöttük sincsenek. Még aprók sem. Ami azt jelenti, hogy tőlük élhetnek Magyarországon olyan emberek, csoportok, akiket megaláznak. Ha nem áll érdekében, akkor a szabadelvűségét és a toleranciát hangoztató politikai erő bárkin szabadon keresztülgázol. Amire ékes példa 2006 ősze is.
A jászokkal történt eset bemutatja – ezért aztán itt az ideje újra és újra leszögezni –, hogy az emberi jogok érvényesülése és védelme a hazai liberális politikai pártoknak csupán játék. Lelkiismeretlen történelmi játék a szavakkal. És persze játék a többiek lelkiismeretével.”