Színes város falfirkák és reklámzaj helyett

Az ötlet Megyeri András fejéből pattant ki 2008-ban Ghánában, ahol önkéntesként dolgozott, és rá egy évre adtuk be a Norvég Civil Alaphoz a Színes Város – akkor még – projekt című, műemlékvédelemmel és köztéri akciókkal foglalkozó pályázatot. Az elnevezés egyébként Victor Vasarely azonos című könyvéből származik. A pályázatban négy köztérszínesítő akció szerepelt: a Flórián tér, a Városháza park, a Széll Kálmán tér, illetve az Erzsébet téren a köztéri üzenőfal, a QB.

 

 

Egy civil kezdeményezésnek részben az is a feladata, hogy olyasmivel foglalkozzon, amivel az állam nem tud, vagy nem akar, mert vagy nincs rá kapacitása, vagy nem lát benne elég fantáziát. Mi kezdettől fogva egy olyan űrt szerettünk volna betölteni, ami nem a felülről irányított rendszerek felől jön, hanem alapvető emberi igényekből táplálkozik: színesítsük ki a ronda, szürke falfelületeket, hogy jobb legyen tőle a hangulatunk. A kezdetek kezdetén mindez nagyon nehézkesen ment keresztül a döntéshozókon, mert teljesen új dolog volt.

 

 

Több programunk van, amiből a középiskolás diákokról szóló Pillangóhatás nevű programmal velem együtt 5 állandó munkatárs foglalkozik. Általában pedig külön ember dolgozik a filmkészítésen, a fotókon, a látványon, és a festésen. Többnyire nem állandó csapatról van szó, hanem kvázi szabadúszóként dolgozó emberekről és önkéntesekről. Nem 20 fős stábot kell elképzelni, mert a projekt nem tudna ennyi embert eltartani, de sok a visszatérő munkatárs. Igyekszünk időről-időre tehetséges fiatalokat bevonni. A többi programban Megyeri András és én szervezőként tevékenykedünk.

 

 

Ami az alkotói részt illeti: többnyire a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzett grafikusairól vagy fotóművészeiről, és egy-két régebbi graffitisről van szó; de van közöttünk pedagógus, urbanisztikus, és közgazdász is. A graffiti azért fontos, mert Magyarországon szinte csak pejoratív értelemben használják ezt a szót, és azonosítják azzal a falfirkával, ami tönkreteszi a falakat és a buszmegállókat. Mi sem szeretjük, hogy a város tele van firkálva, és semmiképpen nem szeretnénk, ha bennünket ezzel azonosítanának. Ha valaki nagyon firkálni akar, akkor ne rongáljon, hanem inkább írjon nekünk, és segítünk engedélyt szerezni.

 

 

Egyrészt nagyvállalatok, illetve pályázatok, kisebb részben önkormányzati támogatások segítik a munkát, harmadrészt pedig a reklámipar felől érkeznek megrendelések.  

 

 

Amikor elkezdtük, stílszerűen fogalmazva kemény falakba ütköztünk, és azt kérdezték tőlünk: ez kinek és miért lesz jó, és mi lesz, ha nem válik be. Azóta szerencsére sikerült változtatnunk a döntéshozók hozzáállásán, hiszen egyre több önkormányzat ismeri el a munkánkat. A döntéshozó politikusok maguk is látják, hogy a köztérszínesítésnek értelme van, mivel a városlakók is szeretik.

 

 

Amikor a Norvég Alaphoz beadtuk a pályázatot 2009-ben, lényeges célkitűzésünk volt, hogy egy öngerjesztő folyamat jöjjön létre, vagyis szerettük volna, hogy mások is hasonló dolgokba kezdjenek. Természetesen mulatságos lenne azt állítani, hogy mi festettünk először falra legálisan, hiszen régóta létezik az 1000%Csoport, vagy a pécsi Murál Morál Mező, de kifejezetten köztérszínesítésre szakosodott szervezet ezelőtt nem létezett Magyarországon. 

 

 

12.000 négyzetméter fal van mögöttünk, számtalan városban, Pécstől kezdve Sopronon át egészen Budapestig dolgoztunk már, de ha nem négyzetméterben mérjük az eredményeinket, akkor az is nagy dolog, hogy a pedagógiai programunk az ELTE- PPK Neveléstudományi Intézetének egyik gyakorlati helyévé válhatott. A legnagyobb pozitívum talán mégis az, hogy működünk, dolgoznunk, újabb és újabb megrendeléseket kapunk.

 

 

Nehéz „leg”-eket mondani, mert mindig az aktuális projekt a „leg”. Dolgoztunk már közel 2000 négyzetméteres tűzfalcsoporton, ami egyértelműen az ország legnagyobbja, de most éppen a 2013-as év tűnik igazán „leg”nek. 

 

 

Azt szoktuk mondani, hogy köztérszínesítéssel foglalkozunk, mert nem csak falakat festünk, hanem helyre is állítunk, például vakolunk is, illetve hamarosan parkosítással is fogunk foglalkozni.

 

 

A Mika Tivadar Ház is műemlék, ezért sokat gondolkoztunk azon, mi legyen a három téma, ami felkerülhet a falra, de tény, hogyha meghallom, hogy műemlék házról van szó, többet mérlegelek.

 

 

Persze, de nyilván minden finanszírozás kérdése. A Mika Tivadar Ház falából is úgy lett projekt, hogy megkeresett bennünket a Városi legendák blog szerkesztője: keressünk olyan városi legendát, amit érdemes tűzfalra festeni. Persze ez könnyen át tud csúszni abba: boldog-boldogtalan megkeres bennünket, hogy fessünk nála ingyen. Azt fontos tisztázni, hogy a Színes Városnak nem az az üzenete, hogy odamegyünk és ingyen megcsináljuk neked, amit szeretnél. Van, aki megtervezi, emberek felfestik a rajzot, emelőt kell bérelni, festéket és eszközöket kell vásárolni, ezeknek költsége van. Bizonyos projekteket időnként bevállalunk saját keretből, de csak ha kihagyhatatlanul jónak találjuk. Az is a sikertörténet része, ha már azt el tudjuk érni, hogy mindenkit kifizessünk, aki dolgozik egy projekten. 

 

*

 

Fotó: ManzárdCafé.