Európa lett a vallástalanul vallásos kontinens
Mit is jelent manapság az, hogy keresztény Európa? És miért tiltakoznak ez ellen annyian?
A történelem pedig nem véletlenek sorozata, és nem pusztán az emberi erőfeszítések következménye. Isten gondviselése irányítja a sorsunkat.
„Ma is élnek közöttünk, itt, Magyarországon, itt, ebben a városban is betegek, szegények, hajléktalanok. Olyan emberek, akiktől sokan félnek, sokan visszahúzódnak. Lehet, sőt kell is közösségileg gondolkozni, tervezni, a szociális és emberi problémák szervezett megoldásán fáradozni. De semmi nem pótolja az áldozatot is vállaló, személyes szeretetet. Mert élnek köztünk is hősies emberek, akik nem a reklám kedvéért, nem a nagy nyilvánosság ünneplése közepette, hanem szerényen végzik munkájukat a rászorulókért, Isten és az emberek iránti szeretetből. Mert csakis a főparancs a leghősiesebb emberszeretetet igazi alapja: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből«. Ha Jézus tanítása szerint a rászoruló emberben őt magát kell látnunk, ha magának Istennek tesszük a jót azzal, amit egynek a »legkisebbek közül« segítünk, akkor nincs határ. Akkor nincs ésszerűség, akkor nincs talán még józan mérték sem a segítő szeretetben. Isten iránt ugyanis teljes odaadással tartozunk.
Ebben a fényben látjuk Szent Margit hazaszeretetét is. Nem foglalkozott ő reálpolitikával, bár tehette volna, mert ezt is megkívánta a királyok bölcsessége. De ő semmilyen házasság és nemzetközi szövetség kedvéért nem mondott le Istennek tett fogadalmáról. Nem kért alóla felmentést. Ő mást tett a hazáért. Imádkozott, vezekelt érte, engesztelte Istent a hatalmasok és az ország bűneiért. Édesapja és testvére között közbenjárása és imája nyomán szűnt meg a véres polgárháború. Mintha az országon is úgy könyörült volna meg, mint a leprás betegeken. Izajás próféta könyvében olvassuk a hasonlatot, mely a bűneibe bonyolódó népet tisztátalanhoz, szinte lepráshoz hasonlítja: »Lám, megharagudtál ránk, és mégis tovább vétkeztünk; bizony, régóta lázongunk ellened. Olyanok lettünk, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél« (Iz 64,4-5). Ezt a felismerést követi a próféta engesztelése: »Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra« (Iz 64,8). Ugyanilyen lélekkel engesztelt Szent Margit is a magyar népért.”