Legyen civil öntudat!

Ügyet csináltatok egy mandineres poszt szerintetek szexista megjegyzéséből – majd alig pár hónapra rá egy szexista rappert választottatok elnöknek. Hogyan egyeztethető össze az elveitekkel a két történet?

Tisztázandó dolog, hogy mi nem támogatjuk a szexizmust. Úgy gondolom, volt alapja annak, hogy az említett poszt ellen többek között Karsay Dorottya is kikelt, jogos volt. Dopemant ezzel szemben nem mi választottuk: indítottunk egy kampányt, amely arról szólt, hogy találjuk meg Magyarország alternatív köztársasági elnökét, ennek keretein belül pedig bárki jelölhetett bárkit. Mi is kértünk fel egyébként különböző személyeket, hogy minél színesebb legyen a paletta; Dopeman is ilyen volt, aztán az emberek végül őt választották. Amikor pedig leültünk beszélgetni, ő azzal érvelt, hogy nem lehetünk a cenzorai az Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoportnak, így az ő gondolatait sem cenzúrázhatjuk. Elindult a kommunikáció abba az irányba, hogy puhítsuk egymást. Mi azért dolgozunk, hogy a magyar társadalom legyen egy kicsit nyitottabb, kicsit kooperatívabb, figyeljen kicsit jobban oda a közpolitikára – és ezalatt nem a pártpolitikát, hanem a közös ügyeinket értem. Hogyha egymással nem tudunk mit kezdeni egy ilyen helyzetben, akkor nem vállalkozhatunk arra, hogy a társadalom formálásába kezdjünk, ezért gyönyörű pálya számunkra az, ahogy Dopemannel megy az együttműködés egy ilyen helyzetben. Én bízom benne és azt látom, hogy ez tud működni.

Nem osztotta meg a csoportot az alternatív köztársasági elnök-választás?

Dehogynem, hiszen minden kérdés megosztó, ami kicsit is fontos. Minél több embernek van véleménye, annál valószínűbb, hogy megosztó lesz az adott történet – önmagában Dopeman személyisége megosztó, még a szexizmust figyelmen kívül hagyva is. A Milla maga is megosztó, ahogy a legtöbb politikai cselekvés is az. A jelenlegi Magyarországban ráadásul fel vannak szabdalva ezek a dolgok – vegyük inkább úgy, hogy jó lenne, hogyha ezeket mind egybe tudnánk gyűrni, gyúrni.

Túléltétek a dopemanisták és a bartosizmus híveinek frakcióharcát? Mintha lanyhult volna az érdeklődés az ellenzéki mozgalmak rendezvényei iránt.

Mi a Milla? Civil emberek közössége, akik aktívak közpolitikai értelemben, ezen pedig nincs minek széthullania. Ezerfélék vagyunk mi magunk is, nincs egy központi vezetőség, nincs hierarchia, nincs egy „megmondó társaság”, akiket követni kéne. Pont ez a feladat: tízmillióan élünk Magyarországon, ezért vegyük tudomásul, hogy ennyifélék is vagyunk és együtt kell élnünk. Lehet olyanokkal dobálózni, hogy üldözni kell az egyiket, meg hogy takarodjon a másik, akkor viszont ez nem Magyarország lesz. A nemzettudat pont arról kéne, hogy szóljon, hogy elfogadjuk egymást. Én a nemzeti identitást nem emelném ki a többi közül: ennek az egyvelege az, ami minket kell, hogy egyben tartson ezzel a sok különbözőséggel, ettől lesz szép Magyarország. Berlinben pont a változatossága, élhetősége tetszik, holott itt is megvannak ugyanazok a problémák, csak jobban tudják őket kezelni. A Milla szervezői aktívan részt vesznek a különböző eseményeken, vitatkoznak –  csomó mindenben teljes egyetértés van, ám például az egész alternatív köztársasági elnök-kampány olyan téma volt, amelyben volt kockázat, voltak, akikben inkább ellenérzéseket váltott ki. Nem véletlen, hogy nem mentünk el politikusnak. Cselekszünk és azt reméljük, hogy ezzel elindulnak gondolatok és reméljük, hogy ezek hosszú távon közelebb hozzák a sok különböző tábort. Ezért nem félek a megosztottságtól.

Még mindig szigorúan civilek akartok maradni? A pártpolitikába nem akartok belépni? Szép dolog a tüntetgetés, de hogyan lesz így leváltva Orbán Viktor?

Ez egy félreértés, hogy nekünk az lenne a célunk, hogy a Viktort leváltsuk. Nekünk az a célunk, hogy az állampolgárok aktívak legyenek. Ha lenne egy civil öntudat, akkor a Gyurcsány sem tehette volna meg azt, amit tett; és ha nyolc, vagy hat éve beszélgetnénk erről, akkor róla beszélgetnénk most, hogy ugyan miért nem váltjuk le. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben a Milla hosszú távra tervez: a társadalmi tudatot, társadalmi cselekvést, a magyar polgári cselekvő eszmét szeretnénk elültetni az emberekben. Ezért pedig sem a széteséstől nem tartunk, és nem is Orbán Viktorról, vagy a Fidesz-kormány leváltásáról szólunk. Az egy dolog, hogy a Fidesz-kormány nagyot segített abban, hogy létrejöjjünk, hiszen a közös ügyek segítik annak megértését, hogy miért fontos mindannyiunknak cselekedni. Ennek megértésében Orbán Viktor és kormánya gyönyörű terepet biztosított, hiszen sorban olyan ügyekkel szembesültünk, amelyek megítélésében tökmindegy, hogy valaki baloldalinak, konzervatívnak, esetleg liberálisnak vallja magát. Azt gondolom, hogy például a nyugdíjpénztári pénzek elvételével a saját pénzünket valaki nem tartja tiszteletben, akkor az egy közös ügy. Ugyanezt gondolom a sajtóról is: nem baloldali meg jobboldali sajtó van. Egy sajtó van, amelynek el kéne látnia a civileket információkkal, hatnia kéne a politikára. Ők a mi füleink és szemeink. Ezzel szemben, ha jobboldali és baloldali sajtóról beszélünk, az pont olyan, mintha csak a bal szememmel néznék vagy a jobbal, pedig két szempontból kell megvizsgálni a dolgokat, hiszen csak akkor kapunk háromdimenziós képet. Ha becsukom a szemem, akkor csak a felét fogom látni, vagy talán még annyit sem, mert nem fogom átérezni a teret. Nagyon szívesen leváltanánk Orbán Viktort, én magam biztos vagyok benne, hogy nem tesz jót az országnak, hogy ő van hatalmon – akikkel körülveszi magát és amilyen politikát folytat, de nem ő az ellenség. Nincs ellenségképünk, pozitívan szeretnénk gondolkodni, tenni szeretnénk az országért, hogy egy jobb, élhetőbb Magyarországot adjunk át a gyerekeinknek és az unokáinknak. Ezért nem akarjuk leváltani sem ezeket, sem a következőket, hanem kontrollt akarunk gyakorolni felettük; hogy van az a pont, aminél tovább nem mehetnek el. Nem lehet elvenni a nyugdíjunkat, nem lehet az iskolákban arra kényszeríteni a gyerekeket, hogy hittant tanuljanak, mert mostantól kötelező, vagy hogy az egyházak vezessék az iskolákat. Például a szegény falvakban, ahol egy iskola működik, így nincsen választási lehetőség, így pedig nem válik külön az állam és az egyház, ami megint csak alapérték kéne, hogy legyen. Nem akarunk hatalomra jutni, nem akarjuk vezetni az országot, hanem egy normális országban szeretnénk élni, amelyet olyanok vezetnek, akikben megbízik a többség.

Kiben fognátok össze? Korábban a 4K!-sokkal például többször jelentetek meg közös platformon, mielőtt párttá alakult volna a mozgalom.

Minden olyan kezdeményezést támogatunk, amelyek a demokratikus értékekért küzd, vagy azokat tartja szem előtt, ha pártoktól független, civil. A civil Gyurcsányt akár még támogatnánk is, de mivel ilyen Gyurcsány nem létezik, ezért nincs miről beszélni. Ugyanez igaz a 4K!-ra is: tudtuk, hogy ők egyszer majd párttá akarnak alakulni, ezért teljesen tiszta volt, hogy addig a pontig megyünk egy úton. Napi szinten megvan a kommunikáció, ahogy egyéb politikusokkal is beszélünk. Erős véleményformáló potenciál van a Millán belül, így minden politikai oldalról keresnek, mi pedig nyitottak vagyunk, bárkivel leülünk beszélgetni arról, hogy mit gondolunk jónak, annak ellenére, hogy nem gondoljuk, hogy bármivel okosabbak lennénk.

A ciklus felénél járunk, érezhető a társadalmi elégedetlenség, de a Fidesz viszont még így is vezet a közvélemény-kutatásokban, és sorra nyeri az időköziket – mi lesz a sokak által áhított ellenzéki, baloldali-liberális összefogással?

Nem a baloldali-liberális összefogás a fontos, nem a jobb- és a baloldal. Nekem semmi bajom nem lenne egy közép-konzervatív kormánnyal, hogyha az itt élők érdekeit nézné és az lenne fontos, hogy az közjóért cselekedjen. Ma viszont a kormány nem a közjóért, hanem a Simicska Lajos érdekeiért cselekszik. Ha Nyerges Zsolt vagyona növekszik, az nem az ország vagyona: ez a baj a kormányzattal, hogy a saját önös érdekeit és a pártelveket tartja szem előtt, csak azért, hogy a hatalmat mindenképpen birtokon belül tartsa. Innentől számomra nem az a lényeg, hogy lesz-e egy baloldali-liberális összefogás, amely leváltja a jobboldalt; hanem az, hogy valamilyen módon helyrehozható-e az a dolog, hogy a közjóért való cselekvés egy alapérték legyen – bármilyen ideológiát képviselő politikai pártnak.

Mik a Milla tervei a közelgő uborkaszezonra?

Egy médiumot próbálunk összehozni. Nem a hírversenyben szeretnénk részt venni, hanem egy olyan mozgalmi típusú felületet próbálunk találni, illetve kialakítani, amelyen a különböző ügyek mentén képesek leszünk embereket mozgósítani. Pont ez az, amire az egész Milla szerveződik: ne hagyjuk, hogy valamilyen pontnál tovább sodródjon a kormány bizonyos ügyekben. Vannak olyan sarokpontok, melyeket nem szabad túllépni, hogy ne legyünk többé következmények nélküli ország. A jelenlegi helyzetben, ahol gyakorlatilag le van tarolva Orbánék által a média jelentős része, és alig-alig találni olyan médiumot, amely viszonylagos függetlenséget tud mutatni, úgy gondolom, hogy kell egy kommunikációs felület. A tervezett felületen keresztül eljutnánk olyan emberekhez, akik mozgósítani, tematizálni tudnának. Ezen dolgozunk most. Nyilván vannak projektterveink arra is, hogy a pártpolitikusokat és a pártpolitikát alulról próbáljuk befolyásolni, de ezeket még korai lenne elmondani. Úgy gondolom, hogy szeptemberre már egy kommunikálható állapotba kerülnek ezek az ötletek. Vannak terveink tehát arra, hogy hogyan lehetne kibillenteni az országot ebből az apátiából. Bízom benne, hogy akár még a kormányváltáshoz is hozzá tudunk járulni, hiszen közös érdek, hogy normális irányba haladjon Magyarország.

*

Fotó: Tóth Ridovics Máté