Evangéliumi buli a vallásszabadságért

Az egymás seggének a nyalását hívod vitának, cérnametélt?

Miközben a gyilkos eszmeiség, a kánonjog gyökeret vert új Alkotmányunkban magzatvédelem címén, a düledező szekularizációs kordát rángatja veszettül néhány keresztényféreg, kevesellve a szabadságot. Adnék én nekik annyit, hogy nem győznének betelni vele. Golyót mindegyik fejébe, hogy mielőbb Istenük országába, az örök boldogságba, szabadságba, a mennyországba juthassanak, ahová valók.

Nem világos előttem teljes mértékben, hogy Takács Ferenc mit kifogásol. Ha jogokat hiányol, akkor arról lehet szó, de azt is be kell látni/a, hogy valahol azért csak meg kell húzni a határt. Ha pénzt, akkor azzal nem értek egyet. Már csak azért sem, mert ő sem pénzt emleget. Ha pedig közben mégis erre gondol, akkor képmutató. Akkor meg azért nem érdemli meg.

A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE Lőwy Árpád verse Mottó: (Egy dunántúli kalendáriumból.) Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig, Kilenc felekezet adósságra iszik: S mikor elúsztatta az apai jussát, A józan zsidónak szídja a Krisztusát. - * - Ki jövőbe látni tud: S ahhoz nem is oly sok kell, Tisztában lehet már ma is A főbb eseményekkel. Nyissuk csak a szemünket ki, Mik voltunk ötven éve? Rabláncra vert provincia, Letörve, összetépve. Úr és paraszt volt a magyar, És gőgös mind a kettő, Hős volt, ha kell, de nem tudta, Hogy mi a kétszerkettő. S eljött a próza korszaka: Mit a vasút hozott meg, De nem kellett a pudli, s rőf, Hős, dicső nemzetünknek. Ne adj' Isten! - azt képzeltük, Hogy megalázó volna, Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a Boltban vásznakat pakolna. Szegény mamának a szíve Megtört volna búvába': Hogy fiacskája "Eminens" Egy "Ipariskolába" (!) Aztán jött egy kevésbé hős, De élelmes faj árja, S a jelszó: "Mi van eladó?" Az egész Hont bejárja. Ötven esztendő telt el és Arra ébredtünk szépen, Hogy a lenézett, rongy zsidó Boldogul mindenképpen. S ha mint zsidó nem boldogul, A keresztvíznek áll ki, S ötven krajcárért Széchenyi Lehet ma már akárki. Maholnap Kohn-ivadék lesz Magyar miniszterelnök, S x-lábú snájdig őrnagyért Rajonganak a delnők. Zsidó fiú kispapnak áll (Ősei bóvlit mértek): S idők múltán Goldstein-utód Az esztergomi érsek! Bank, színpad és redakció Ővelük van már telve: S kilökni az utolsó gójt, Ez mindnyájuknak elve. S mi deklamálunk, hősködünk, S iszunk a Honhazáért, S nem látjuk, hogy a sok beszéd: Kutya veres faszát ér...