Nyárvég

„A kibontakozó és még mindig meglepően új világról, amelyet a kormány koalíció megmaradt híveinek kínál, s amelyet a többségre rá akar erőltetni. Közben elejtett szavakból és annál kíméletlenebb adatsorokból már sejteni lehet, milyen megszorítások várnak az országra a következő hetekben. És ezt a kényszert már végképp nem lehet csak a megelőző nyolc évnek tulajdonítani, s e kényszerben nem is csupán a világgazdaság újabb válságának hatását érezzük. Ebben a kényszerben vastagon benne van a hatalom elhibázott gazdaságpolitikája. A kormányfő minden jel szerint továbbra is saját »jobbkezének«, a felhőlovas gazdasági miniszternek, és nem a saját szemének hisz, s kérdés, meghallja-e azokat a hangokat, amelyek azt jelzik: a politikai ingerküszöböt is elérte a gazdagok megadóztatásának »ötlete«, amely a szolidaritás sajátos formájaként végigrohant Európán. Máshol már belátták: nem a társadalom kényszeres kettéosztása, hanem az egységet teremtő higgadt hang, a felnőtt társadalom hangja felel meg annak a válsághelyzetnek, amely a fél világot nyomja. Nem a mindenkit és mindent manipulációra használó hatalmi politikáé.”