Munkaszolgálatos nagyapám legalább enni kapott naponta kétszer, de ötvenhétezerből lehet, hogy nem jön ki az sem.
„Az egészet meg kéne fordítani. Ne keressen senki, aki dolgozik, kevesebbet, mint amiből tisztességgel eltarthatja magát és a családját, főleg olyan országban, ahol még mindig vannak másfélmilliós állami fizetések, ahol havercégeknek és kamutanácsadóknak százmilliós nagyságrendű pénzt fizetnek az adónkból. És ne legyen a minimálbér kevesebb százötvenezer forintnál, mert nem csupán összegekről, hanem emberekről beszélünk, akik a munkájukból szeretnék a mai árak mellett is fenntartani önmagukat és a rájuk bízottakat.
Mivelhogy: méltó a munkás a maga bérére (Lk.10,7.)
És akkor lesz fogyasztás egyébként, meg növekedés, ha mindenképp muszáj. De az már egy másik történet.”
A válasz nem az „olcsó munkaerő” frázisban rejlik, hanem a magyar munkaerőpiac strukturális korlátairól szóló történetben.
Az amerikai elnök lépésének az Egyesült Államokban is számos kritikusa akad.
Az elbocsátások a központi és a helyi igazgatást is érintik.
Nem biztos, hogy a humoristáknak gazdasági számokkal kellene foglalkozniuk – főleg, ha a gazdasági szakemberek sem faragnak stand-up poénokat. Államcsőddel riogatni pedig megint csak nem szép dolog, még néhány lájkért cserébe sem.
Edi Rama miniszterelnök 2030-as határidőt tűzött ki erre.
Gigászi lyukat ütni a költségvetésen, és a süllyedő Titanicot a következő ciklusra hagyni.
Az ukrán elnöknek saját országa sorsának döntésénél sem osztottak lapot.
Putyinnak valamit engednie kell, ha már leülnek tárgyalni.
