Testvéreim, egy látó küldi néktek
 Üdvözletül ma könnyes szavait,
 Ki mindig fájón és szédülve nézett
 Egy szép pokolt, mely földnek hivatik.
 Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek
 Szférája zeng és csillaga ragyog,
 Szemében még e fény árnyéka reszket,
 Az édené, mit sírón elhagyott.
 Mint nagy elődje, Milton, aki vak volt,
 Ő is szeretne látni víg eget,
 Túl minden földi harcon és kudarcon
 Felé örök világok intenek. 
Testvéreim, itt mind vak, aki balgán
 Tűnő örömben üdvöket kutat,
 Ki istent vár a múló gyönyör arcán:
 Mind vak szegény, ki nem talál utat.
 És nem vak az és ő meg fogja látni
 Istent magát mind, kinek lelke fény,
 Minden világi pompák csillogási
 Kialszanak, ha Isten fénye kél.
 Szeressetek: ezt mondja az Apostol
 S ennél különbet nem mond senkise.
 A betlehemi békés csillagokból
 Üzeni ezt ma a Szivek Szive!