Kutya veszett teremtette

2010. szeptember 07. 09:39

A káromkodást az egyházi és világi fórumok az írásos feljegyzések tanúsága szerint folyamatosan tiltották, így nyelvtörténeti dokumentumai csak elenyésző számban maradtak ránk. A műfaj azonban napjainkig virágzik, és néha-néha rábukkanhatunk igazi gyöngyszemekre.

2010. szeptember 07. 09:39

A magyar káromkodás nyelvtörténeti dokumentumai csak elenyésző számban maradtak ránk. Bűnnek számított a trágárság - pláne akkor, ha a nyelvi agressziót fizikai követte. Viszont ilyenkor tanúvallomásokra került sor, ekkor pedig rögzítették a káromkodásokat is. A Magyar Országos Levéltár (MOL) által őrzött tanúvallomásokból pedig rekonstruálható a káromkodás hogyanja és mikéntje, hogy az illető gesztikulált-e, vagy pedig hogy mi lett a történet vége, és kapott-e ezért büntetést.

Zsupos Zoltán elemzése egy Gömör vármegyei, sánkfalvai esetet vizsgál még 1776-ból. Egy jobbágy szekérrel fáért indult, ám egy tiszttartó a szomszéd faluból rátámadt, és szétvágta egyik szekerének kerekét. Ebből a perpatvarból kerekedtek ki olyan rögzített ízes nyelvi trágárságok, mint: „no kutya veszett teremtette”, vagy „másszor fogsz ide jönni a marhádat lövöm keresztül”. A koraújkori esetben ráadásul már az „anyázást” is említik.

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
magnamater
2010. szeptember 07. 15:51
Az ujságírókra is ráférne egy kis továbbképzés! Bayer anyázása már nagyon rutinos, nem ártana meríteni az ősi forrásokból. A szép, cifra káromkodások pótolják a mondanivalót.
morfondír
2010. szeptember 07. 10:42
Idegyűlni, feleim, továbbképzés minden kommentelőnek!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!