Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Május 25-én a Csomolungmán eltűnt Suhajda Szilárd, az egyik legjobb magyar expedíciós hegymászó. Ki volt ő, hogyan jutott el idáig, és mi történhetett vele? Egy különleges expedíció szomorú története.
A hegymászó március 23-án indult el Nepálba, hogy történelmet írjon, és első magyarként oxigénpalack, valamint magashegyi teherhordók, hegyi vezetők segítsége nélkül, egyedül érje el a Föld legmagasabb pontját. Suhajda Szilárd szerette volna teljesíteni az úgynevezett The Big Five kihívást, vagyis megmászni a világ öt legmagasabb hegyét, a Csomolungmát (8848 m), a K2-t (8611 m), a Kancsendzöngát (8586 m), a Lhocét (8511 m) és a Makalut (8463 m). Az előző években két 8000-es csúcsot teljesített oxigénpalack nélkül: 2019-ben a világ legnehezebben mászhatóként emlegetett hegyét, a K2-t, 2022-ben pedig a Csomolungma szomszédságában álló Lhocét.
Mindezek ismeretében a laikus szemlélő úgy vélhette, reális cél, hogy a Csomolungma csúcsát is eléri – hogy sikerült-e neki, talán sosem derül ki. Az expedíció várt sikere magától értetődőnek tűnt, talán mert a hegymászó naplójában úgy írt, mint mikor egy átlagos blogger arról számol be, mit készített reggelire. Mindez azt éreztette, hogy a küldetés hétköznapi dolog, természetes. Pedig ez a cél minden, csak nem természetes. Az úgynevezett halálzónában, 8000 méter felett minden méter sokszorosan számít, különösen, ha oxigénpalack nélkül szeretné teljesíteni az ember. De miért próbálkozik valaki ilyesmivel?