Az ember és a hegy

Pálfy Dániel Ábel interjúja a Mandiner hetilapban

Mit nevezünk extrém tengerszint feletti magasságnak, és hogyan reagál rá az emberi szervezet?
Nem érdemes magassági kategóriákat felállítani, de lényeges, hogy a tengerszint feletti magassággal arányosan exponenciálisan csökken a légkör nyomása. Például

Ez azt jelenti, hogy mivel a gázok a nyomás csökkenésével kiterjednek, adott térfogatú levegőben egyre kevesebb oxigénmolekula található. Tehát az oxigén aránya szinte egyezik a tengerszinten mérttel, de a levegő ritkább. Ennek eredményeként a szervezet oxigénellátottsága csökken, amire a test többféleképpen reagál. Vannak rövid távú adaptációk, például a vér besűrűsödik, vagy megemelkedik a pulzus. Hosszú távon megnövekszik a vörösvérsejtek száma, és akár generációkon átívelő változások is megfigyelhetők. Ott van a fagyásveszély, ami szintén az oxigénhiány közvetett következménye. Az emberi szervezet ugyanis oxigénhiány esetén először a test „magja” felé, a létfontosságú szervek felé növeli a keringés intenzitását, míg a perifériákon, például a végtagokban csökkenti, azaz ott kevesebb hő termelődik, és nő a fagyás veszélye. Kiváló hegymászóöltözékek léteznek, de az öltözetek nagy része passzív, ezért csak azt a hőt tudja megtartani, amit a szervezet megtermel. Van persze kémiai alapon működő aktív, melegítő ruházat is, de annak is oxigénre van szüksége a működéshez. Ezért hiába van fent olyan hőmérséklet, amilyet a tengerszinten meleg ruházatban még elvisel az ember, az oxigénhiány miatt a hideg sokkal veszélyesebb. Emellett a légnyomáscsökkenés hatására a sejtek közötti térbe folyadék kerülhet, amit ödémásodásnak nevezünk. Ez a test egyes részein más-más eredménnyel jár, de két helyen okozhat nagy problémát: a tüdőben drasztikusan csökkenti a légzőfelületet, ami tovább nehezíti a légcserét; az agyban pedig növekszik a nyomás, ami hallucinációkat okozhat. Előfordulhat például, hogy öt perce próbálkozik valamivel – például becipzározni a kabátot –, de ez nem tűnik fel neki. Ilyenkor jó, ha van az embernek egy társa, aki észreveszi.

Mit lehet ez ellen tenni?
Átmeneti gyógyítás lehetséges, például az úgynevezett dexinjekció vagy dexametazon, ezt mi is használtuk az egyik expedíciónkon egy társunknál, aki ennek köszönhetően tudott megmenekülni. De az emberi szervezetet természetesen edzeni is lehet, felkészíteni arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig károsodás nélkül viselje el ezt a környezetet. Ez az akklimatizáció. Ez olyan, mint bármilyen egyéb edzés, azaz a testet kitesszük egy ingernek, amelyre válaszreakció érkezik, és az inger erejét fokozatosan emelve a reakció is egyre erősebb lesz. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mászó oxigénhiányos környezetnek teszi ki a szervezetét, amire több válaszreakciót is adhat a teste. A legegyszerűbb az, hogy besűrűsödik a vére, azaz megnő a vérében a térfogatarányos hemoglobinmennyiség – ez a fehérje felel a vérben az oxigén megkötéséért és szállításáért –, ám ez hosszú távon nem fenntartható. De hosszú távú adaptáció is létrejöhet, amely többféle változást is jelenthet. Például előfordul, hogy az ember vázizomzatában új hajszálerek, kapillárisok jönnek létre, vagy az, hogy megnő a sejtekben az energiatermelésért felelős mitokondriumok száma. Az akklimatizáció lényege, hogy a terhelés legyen akkora, hogy kiváltsa a szervezet válaszát, de ne legyen olyan nagy, hogy a szervezet leépülését okozza.