Sem az USA, sem Kína nem tudja már irányítani a világot, az orosz-ukrán háború mindent átalakít – Abishur Prakash a Mandinernek

Pintér Lívia és Santo Martin interjúja a Mandiner hetilapban

Abishur Prakash 1991-ben született az új-zélandi Wellingtonban indiai szülők gyermekeként. A Center for Innovating the Future szervezet geopolitikai jövőkutatója, társalapítója. Technológiával, globalizációval és az új világrend kialakulásával összefüggő előadásokat tart. Öt könyv szerzője, melyek közül többet magyarul is kiadtak. Gondolatai rendszeresen megjelennek többek között a Forbesban, a The Wall Street Journalben, a CNN-en és a BBC-n.

***

Geopolitikai szakértőként mit javasol a cégéhez forduló multinacionális ügyfeleknek, hogyan igazodjanak el a jelen kihívásai között?

A fő célom, hogy segítsem a vállalatvezetőket megérteni, hogyan függ össze a geopolitika és az üzlet. A cégem nevéül is ezért választottam a The Geopolitical Business (a geopolitikai üzlet) kifejezést.

A kérdés, amellyel számos társaságnak szembe kell néznie, hogy miként képes leküzdeni a globális verseny miatt egyre szaporodó akadályokat.

A hamarosan magyarul is megjelenő legújabb könyvéről szóló, zárt körű budapesti előadáson elhangzott, hogy bár eddig is számos térségben dúltak háborúk, az ukrajnai konfliktus alapjaiban forgatta fel a világot. Miért éppen most történt ekkora változás?

Az országok már régóta hadilábon állnak a status quóval, mely hosszú ideig áthatotta a gondolkodásukat. Egyre többen mernek feltenni korábban elképzelhetetlen kérdéseket. Miért dominál az amerikai dollár? Miért támogatjuk Kína felemelkedését? Miért építünk globális rendszereket? Miért cseréljük el a szuverenitásunkat gazdasági sikerekre? Az orosz–ukrán konfliktus új dimenziókat nyitott, az országok bátran megkérdőjelezik a status quót, és szokatlan, radikális lépéseket tesznek.

Ez a háború az egész világ szerkezetét átalakítja,

Azelőtt a világ egy megszokott rend szerint működött, minden ország tudta, hol a helye. Ma már nincs így. Az Egyesült Államok az Egyesült Államok volt, a háborúk valahol keleten vagy délen, mindenesetre tőlünk távol folytak. Nagy ma a bizonytalanság, és sokan továbbra is a hidegháborús felosztásban gondolkodnak.

Miben különbözik a most kialakulóban lévő világrend a hidegháborús időszaktól?

Két fő különbség van. Egyrészt a hidegháborús színtéren csupán két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió volt jelen, most pedig világszerte majdnem egy tucat szereplő vesz részt a versengésben. Másrészt ezzel összefüggésben

hiszen számos hatalom küzd a befolyásért.

Mondhatjuk, hogy ez a gondolkozásmódunk korlátja: két pólust szeretnénk látni, a hagyományos nagyhatalmi tengelyek mentén felosztott világot?

Pedig inkább multipoláris világrendben érdemes gondolkodnunk. Többször hallottam geopolitikai szakértőktől, hogy új hidegháború közepén vagyunk. Ám ha megnézzük: 1988-ban a szovjet bruttó hazai össztermék az amerikainak a fele volt, ezzel szemben Kína gazdasága már most is hatalmas, és csak tovább erősödik. A világ többpólusúvá válik, és ami szerint ezt értelmeznünk kell, nem a hidegháborús szemlélet.

A jelenség valójában úgy ragadható meg, hogy az USA dominanciája lényegesen csökken?

Igen, sőt néhányan az Egyesült Államok bukásaként értelmezik a folyamatot. De nem erről van szó,

Többé nem mondhatja meg mindenkinek a tutit, más országok is felemelkedtek. Ez nem bukás, csak a viszonyok alakultak át drámaian. Van egy autókölcsönző cég Münchenben, százezer kínai elektromos autót rendelt meg. Volt idő, amikor ilyen megrendelést csak a nyugati autógyárak tudtak teljesíteni, a Volkswagen és a Chevrolet. A dolgok rengeteget változtak, de fontos felismerni: az, hogy az Egyesült Államok nem tud mindenki helyett dönteni, nem jelenti azt, hogy Kína megteheti helyette ezt.

Ez jó hír.

Igen, valóban. Az a helyzet, hogy az USA már nem tudja uralni a világot, de Kína sem. Sőt, India, Oroszország és az EU sem. Szóval széttöredezettség lesz, és az országok blokkokban kapaszkodnak össze. Számos ország vezetői úgy gondolkodnak, hogy oldjuk meg az éghajlatváltozás problémáját a G7 csoport keretei közt. Kína és India azonban egyedül kívánja kezelni a kérdéskört. És ez csak egyetlen ügy, sok más kihívással is szembe kell néznie a széttöredezett világnak.

Ilyen például a technológia adta lehetőségek és kockázatok kérdése.

Az országok olyan dolgokat tehetnek már meg a technológia segítségével, amelyekkel visszaszerezhetik szuverenitásukat. Például India megköveteli az amerikai techcégektől, hogy ha ott működnek, osszák meg az adataikat a helyi vállalatokkal. 
Az adatok versenyelőnyt jelentenek, India nem akarja, hogy külföldi techcégek irányítsák az országot. Hasonlóan, Európa sem szeretné, ha nagy cégek, mint az Amazon vagy az Apple, birtokolnák a felhőben tárolt adatokat. Azt szeretnék, ha az európai adatok Európában maradnának. A háború azonban veszélybe sodorhatja ezeket az erőfeszítéseket.

ezt Emmanuel Macron francia elnök is kifejezte, amikor azt mondta, hogy eljött az idő, hogy Európa a saját útját járja.

Milyen más példát említene a technológiai megosztottságra?

Például a navigációs rendszerekben a GPS uralta a világot. Ma a világ 125 városában többen használják a kínai BeiDou-t, mint a GPS-t. Ha körülnézünk, látjuk, hogy a világ vertikálisan szerveződik. Az a világ, amelyben felnőttünk, nyitott volt és hozzáférhető. Az országok mostani lépései nem ezt növelik, ellentétes folyamatok zajlanak. Egyes államok például az energiaügyekben, mások pedig a technológiai ügyek mentén közelednek egymáshoz.

A pénzügyi világ széttöredezésének is egyértelmű jelei vannak, elég a BRICS szerveződéseire gondolnunk, vagy 
a dedollarizációra.

A dedollarizáció újabb jele annak, hogy az országok, tömbök önállósodni szeretnének, és nem akarnak függeni egyetlen valutától, ezért egyre jobban eltávolodnak az amerikai dollártól. Egyiptom is csatlakozott nemrégiben a BRICS országok bankjához, mert nehezen jutott dollárhoz. Ennek pedig az az oka, hogy az amerikai jegybank nem tudta biztosan, Egyiptom mely országokkal milyen kapcsolatban áll, azaz azt vizsgálta, baráti állam-e.

Ezáltal Egyiptom most már nem dollárban, hanem rubelben, rúpiában, jüanban kereskedhet Orosz­országgal, Kínával, Brazíliával és Indiával.

A diverzifikáció jelentheti a megoldást az országoknak?

Igen, jobb finanszírozást jelenthet minden országnak, és dinamikusabb gazdaságot teremthet. De nem biztos, hogy a több lehetőség nagyobb biztonságot jelent. Az egész világnak szüksége van a dollárra és arra a stabilitásra, amit nyújt. Látható, hogy a világunk a valuták mentén is széttöredezett.

A vállalkozásokat talán a pénzügyi rendszer fragmentációja érinti leginkább.

Hihetetlenül bonyolulttá válik egy vállalkozás számára, hogy globálisan működjön. Véget ér az a korszak, amikor a cégek egyenlők lehettek: olyan korszakba lépünk, amikor a társaságoknak ki kell választaniuk, mely régiókban működnek, hová koncentrálnak. Számos kormány most olyan dolgokra kényszeríti a cégeket, amelyeket önszántukból nem tennének. Vegyük például az utóbbi harminc évet: Kína a legnagyobb lehetőség volt a világon, több mint egymilliárd fős lakossággal, gyorsan növekvő gazdasággal. Minden vállalat ott akart lenni. Az amerikai kormányzat azonban most már nem engedi, hogy a cégek úgy működjenek Kínában, ahogyan szeretnének: elkezdte ellenőrizni a tőke­kiáramlást. Tegnap még elmehetett Kínába egy vállalat, és azt csinált, amit akart; ha megfelelt a helyi szabályoknak, bármelyik piacra mehetett, Kínába, Indiába, Németországba. Az USA ma azt mondja: nem terjeszkedhetsz, ahogy akarsz, mert minél több pénzt viszel Kínába, annál erősebb lesz, és ezt nem engedhetjük meg.

Vannak olyan országok, amelyek hintapolitikát folytatnak politikai és még inkább gazdasági érdekből. Ez lenne a jó irány? A többpólusú világban úgymond időszakosan váltani kell a stratégiák között?

Az első, hogy megértsük és elfogadjuk az új helyzetet. Úgy gondolom, hogy minden ország kiindulópontja ez, még akkor is, ha két kiindulópont van. Egyes országok nem akarnak vertikális irányba mozdulni, más országok igen. Vegyünk például Magyarországot. Miért kellene a magyaroknak vertikális irányra váltaniuk? Nincs okuk rá, hiszen ha az egyik vagy másik országgal folytatott kereskedelemből pénzt tudnak szerezni, akkor miért ne tennék? A probléma az, hogy az EU vertikális irányba indul. Tehát még ha Magyarország nem akarja is, a legnagyobb gazdasági-kereskedelmi kapcsolata igen. Ebből az következik, hogy

Az ideológia visszatér.

Mi lesz Európával, hogyan lehet ennek az új berendezkedésnek a nyertese? Lesz-e egyáltalán olyan felsőbbrendű hatalom, mint amilyen az elmúlt évtizedekben az USA volt?

Nincs felsőbbrendű entitás, és meg kell határozni, hogy mit is jelent a győzelem. Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy ki fog nyerni: az USA vagy Kína? Kérdés, hogy gazdasági győzelemről, diplomáciai fölényről beszélünk, arról, hogy az egyetemi kutatásokban ki a nyertes – mert utóbbiban már egyértelműen Kína jár az élen –, vagy pedig arról, hogy ki irányítja a világot.

És ki fogja?

Senki. Csak mert vannak országok, amelyek kikerülnek az Egyesült Államok hatása alól, nem jelenti azt, hogy Kína hatása alá kerülnek. Sokan gondolják, hogy az USA hanyatlik, én nem értek egyet ezzel. Kína növekszik, ezt mindenki látja, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Amikor azt mondom, hogy oldal- vagy szövetségesválasztás, nem csak arra gondolok, hogy az Egyesült Államok és Kína közül kell választani. Európa is egy oldal. Hogy mi is az európai oldal? Ez sok önvizsgálatot igényel.

Magyarország hogyan tud jól navigálni a mostani geopolitikai környezetben?

Magyarország számos kihívás előtt áll, mert földrajzilag is közel van a háborúhoz. Ráadásul százezres nagyságrendben élnek magyarok Ukrajnában, tehát az országnak ez személyes ügy, szemben más államokkal, amelyeknek pusztán geopolitikai és gazdasági kérdés a háború. Magyar­ország mindamellett jó helyzetben van, jobb eséllyel tud megbirkózni a globális gazdasági kihívásokkal, mint más országok, amelyeknek nincsenek kiváló, döntésképes vezetőik. De nem lesz könnyű út.

 A válságok ugyanis egyre sűrűbbek. Egyik a másik után következik, ezért mindannyiunknak ébernek kell lennünk. Még csak most jön a java. Talán a technikai megoldások segíthetnek: lehet az emberiség fejlődésének előhírnöke a mesterséges intelligencia, amelynek szerepéről egy újabb interjúnyit beszélgethetnénk.

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton