Óriási a tét, már készülnek a törökök: hamarosan kiderül, hogy Erdoğan marad-e az ország elnöke

Bakodi Péter írása a Mandiner hetilapban

Pályafutása talán legnagyobb kihívásával néz szembe a politikai tevékenysége miatt a kilencvenes évek végén még a börtönt is megjáró Recep Tayyip Erdoğan vasárnap.

A Törökországot először miniszterelnöki, majd a parlamentáris berendezkedés prezidenciálissá alakítását követően államfői pozícióban, mindent összevetve immár húsz éve vezető politikus

Kılıçdaroğlu és Erdoğan nem először mérkőzik meg. 2011-ben a miniszterelnöki posztért zajlott köztük a harc, s Erdoğan elsöprő győzelmével zárult. A többtucatnyi különböző hátterű intézet közvélemény-kutatásai most mást jeleznek: 2003 óta először nyílik reális esély arra, hogy Erdoğan kikerüljön a hatalomból. A támogatottsági adatok átlagát nézve mindkét csúcsjelölt magabiztosan 40 százalék felett áll.

Rajtuk kívül két aspiránsnak volt mérhető támogatottsága: a 2018-ban még a Kılıçdaroğlu-féle legnagyobb ellenzéki erő, a Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjeként induló, ma már a saját alapítású Haza Párt színeit viselő Muharrem İnce, illetve az azeri származású, a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Intézetén (MGIMO) végzett Sinan Oğan, akit egy bevándorlásellenes, jobboldali kis párti koalíció támogat. İnce és Oğan azonban csupán annyiban szólhat bele a versengésbe, hogy a rájuk érkező szavazatok is hozzájárulhatnak egy második fordulóhoz,

(Lapzártánkkor érkezett a hír: İnce vissza is lépett az elnökjelöltségtől, így hárman mérettetik meg magukat vasárnap.)

Május 14-én az elnök személyén kívül a parlament össze­tételéről is döntenek. Az előjelek alapvető változásokra engednek következtetni a török belpolitikai életben. Idén ötmilliónál is több olyan első szavazó adhatja le a voksát, akinek már a születésekor a jelenlegi elnök vezette az országot.

A fiatalok választási hajlandósága persze a világ legtöbb országához hasonlóan Törökországban is kérdéses, de nemzetközi viszonylatban kifejezetten magasak a helyi részvételi adatok. Az eltelt húsz évben rendre a választók több mint 80 százaléka az urnákhoz járult, így a török fiatalok is nagyobb arányban szoktak szavazni, mint külföldi társaik. A kifejezetten e korosztály preferenciáit vizsgáló kutatások alapján Erdoğan népszerűsége messze alulmúlja a teljes társadalom körében mért szintet, de egyébként az államfő szempontjából az utóbbi ugyancsak kedvezőtlen tendenciát mutat,

Önmagában a hatalomban eltöltött két évtized is hoz magával egyfajta választói fásultságot, de Erdoğan támogatottságának visszaesésében meghatározó szerepet játszik, hogy a február eleji, több tízezer halálos áldozatot követelő földrengésre az általa vezetett kormányzat a katasztrófa akut szakaszában kifogásolható reakciókat adott.

Bár a helyreállítási munkálatok gőzerővel haladnak, az érintett régióban a társadalmi feszültségek továbbra is fennállnak. A földrengés által leginkább sújtott, összesen hatmilliós lakosságú Adana, Hatay, Gaziantep, Kahramanmaraş és Osmaniye tartományban az előző, 2018-as elnökválasztáson még magabiztos győzelmet aratott Erdoğan, ám az elemzők a mostani helyzetben az elnök támogatottságának érdemi csökkenésére számítanak a helyi szavazókörökben.

A földrengés politikai hatásai országos szinten is érezhetők, de a választók döntő hányada elsősorban a gazdasági problémák miatt távolodott el a kormányzattól. A közszférában véghez vitt nagymértékű béremelés, a minimálbér jelentős, 55 százalékos növelése és korábbi adómentessé tétele, valamint számos egyéb szociális jellegű állami beavatkozás ellenére családok tömegei néznek szembe súlyos anyagi válsággal az elszabaduló megélhetési költségek következtében.

Az ukrajnai háború nyomán jelentkező energia- és élelmiszerár-robbanás csak még inkább felerősítette azokat a negatív trendeket, amelyek alapjaiban határozzák meg a török gazdaságot az utóbbi években.

A piacok bizalmának visszaszerzését nem segíti elő, hogy Erdoğan nem hagy túl sok időt a bizonyításra a gazdaságpolitikát irányító állami vezetőknek. Az utóbbi öt évben négy miniszter vezette a pénzügyi tárcát. Az államfő a gazdasági kérdésekben egyedi és határozott álláspontot képvisel, ennek egyik leg­vitatottabb eleme az alacsony kamatszint az infláció visszafogása céljából. A világ legtöbb jegybankja ezzel szöges ellentétben éppen a likviditás csökkentésében látja a megoldást az elszabaduló árakra, de Erdoğan az erős nemzetközi nyomás ellenére sem enged az elképzeléséből. A török jegybanki alapkamat 8,5 százalékon áll, alig másfél éve még 19 százalék volt.

Összefogott az ellenzék

A gazdasági problémák súlyossága és az életszínvonal romlása oda vezetett, hogy az atatürki nacionalista, szekuláris, Nyugat-barát hagyományt követő, a helyi palettán balközépnek mondott CHP-t vezető Kılıçdaroğlu széles körű ellenzéki együttműködést tudott tető alá hozni, amely a saját formációja mellett magában foglalja a jobboldali Jó Pártot, a jobbközép Demokrata Pártot (DP), a Demokrácia és Haladás Pártját (DEVA) és a Jövő Pártját (GP), illetve a vallásos konzervatívok által támogatott Boldogság Pártját is.

miután a legnagyobb törökországi nemzetiség óvatos, elsősorban kulturális autonómiatörekvéseit és a többi etnikai kisebbség érdekképviseletét is zászlajára tűző, baloldali Népek Demokratikus Pártja (HDP) arra hívta fel szavazóit, hogy az elnökválasztáson támogassák a legesélyesebb ellenzéki jelöltet. A HDP idén nem indított saját jelöltet; 2018-ban az államfőaspiráns volt pártelnök, a politikai okokból bebörtönzött Selahattin Demirtaş a cellájából vezette a kampányt. A kurd identitását fontosnak tartó sok millió szavazó Erdoğan és kormányzata iránti szimpátiáját nem javítja az sem, hogy az előző hetekben újfent több tucat kurd aktivistát és politikust tartóztattak le terrorizmus vádjával.

A kisebbségek helyzete az Oszmán Birodalom végórái óta eltelt immár évszázados nemzetállami időszakban sem rendeződött, ma is súlyos politikai kérdés. Ebből a szempontból különösen pikáns, hogy

Kemal Kılıçdaroğlu az iszlám alevi, sajátos anatóliai ágát követi, mely a szunnita és a síita irányzattól is elkülönül. Az alevik török lakosságon belüli arányát nehéz belőni, ugyanis a többségi társadalom ferde szemmel néz a kisebbség tagjaira, így kevesen vállalják fel nyíltan identitásukat (lásd keretes írásunkat).

Ezért is volt átütő ereje annak a videónak, melyben Kılıçdaroğlu nyíltan beszél vallási hovatartozásáról. A Törökországban legnépszerűbbnek számító közösségimédia-felületen, a Twitteren közzétett felvételt több mint 110 millió alkalommal indították el alig két hét leforgása alatt, azaz minden török választópolgárra több mint másfél megtekintés jut. Az interakciók alapján a felhasználók döntően inkább pozitívan értékelik a kiállását, de kérdéses, hogy ez a politikai húzás befolyásolja-e majd a szavazatok megoszlását.

Kılıçdaroğlu egyik igencsak ambiciózus ígérete, miszerint megválasztását követően

már jóval inkább ösztönözheti a tétovázókat. Az EU-s beutazási korlátozások nagy fájdalmat jelentenek a helyieknek, ugyanis Nyugat-Európában több millió török él, és családtagjaiknak rendkívül fontos lenne, hogy felesleges tortúra nélkül tudják tartani a személyes kapcsolatot.

Megosztott nemzet

A családi békét nemcsak a fizikai távolság, hanem a belpolitika, a mostani választás is próbára teszi.

akik a lakóhelyük választásain rendre a baloldali, liberális jelöltekre szavaznak, török állampolgárként a külképviseleteken leadott voksaikkal viszont túlnyomórészt Erdoğant és az általa vezetett Igazság és Fejlődés Pártját (AKP) támogatják. Az ellenzékiek jellemző olvasata szerint a Nyugaton élő törökök maguknak nyitott, jóléti demokráciát akarnak, az otthoniak mindennapjaira viszont nagy ívben tesznek.

Persze ez leegyszerűsítés. A voksolásra jogosult 3,4 milliónyi külföldön élő töröknek mindössze a fele adta le a szavazatát a 2018-as elnökválasztáson, ami messze elmarad az otthoni részvételi adatoktól. A választójogukkal élő, legtöbb esetben más állampolgársággal is rendelkező külföldi törökök 60 százaléka voksolt Erdoğanra, szemben az elnök 52 százalékos hazai eredményével.

A vízummentesség ígérete egyébként még az Európai Unió és Törökország között 2016-ban megkötött nagy migrációs paktum egyik elemeként szerepelt. Az alku szerint Brüsszel a török vezetés hatékony fellépéséért cserébe lehetővé teszi a vízum nélküli beutazást a török állampolgároknak, ám a korrupcióra és a jogállamisági aggályokra hivatkozva ebből végül nem lett semmi. A törökök javarészt teljesítették vállalásaikat,

Az együttélés azonban nem zökkenőmentes. A konfliktusok odáig fajultak, hogy a török politikusok párthovatartozástól függetlenül erősen rájátszanak a választók menekültellenes érzelmeire. Kılıçdaroğlu nemrég azt ígérte, hogy az összes szíriai menekültet hazaküldi, ha hatalomra jut. A terv sikeréhez hajlandó a kapcsolatok normalizálására is a damaszkuszi vezetéssel, ami – még úgy is, hogy az EU-t és az ENSZ-t is bevonná a rendezésbe – igencsak merész külpolitikai húzás volna.

Fegyverdömping

Felfokozott kampányfinis

A személyes karizma hiánya miatt korábban sokszor csak lesajnált ellenzéki elnökjelölt igyekszik tehát erőt mutatni.

Őrületes kampánytempót diktálva mindennap újabb bejelentéssel igyekszik aktivizálni a megkopottnak tűnő, de a problémák ellenére is sziklaszilárd támogatói bázisát. A felfokozott ország körüli turnénak csak az egészségi állapota szabhat határt; miután az elnök gyomorbántalmak miatt három napra kiesett a körforgásból, vad spekulációk kezdődtek a közösségi médiában. Ám távollétében sem volt rest, virtuálisan rendre bejelentkezett a leszervezett rendezvényeken.

Visszatéréséhez ráadásul szimbolikus eseményt választott, a legnagyobb törökországi repülésügyi rendezvényt, az isztambuli Teknofestet. Törökország az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy saját fejlesztésű és gyártású csúcstechnológiát teremtsen az ipar szinte minden szférájában.

a legújabb csúcstermék a Kaan ötödik generációs vadászgép. Erdoğan a kampányfinisben jelentette be, hogy az amerikai F-16-osok cseréjére szánt harci repülővel már idén megkezdik a tesztrepüléseket, és várhatóan néhány éven belül hadrendbe állítják. A légierő mellett a haditengerészet és a szárazföldi haderőnem is számos új fejlesztéssel gazdagodott, ami érdemben növeli a török erőkivetítési képességeket.

A hadiipar fejlesztése a védelmi és a politikai szempontok mellett anyagilag is kedvező Törökországnak (lásd keretes írásunkat). A NATO-n belül azonban rendre erős kritikák érik a szövetség második legnagyobb haderejét irányító ország külpolitikáját. A nyugati döntéshozók szemében olaj volt a tűzre, hogy április végén Recep Tayyip Erdoğan és orosz kollégája, Vlagyimir Putyin videókonferencián keresztüli részvétele mellett

Teljes üzembe állítása után a nukleáris telep a török energiaigény 10 százalékát fogja fedezni. Az ukrajnai háború kapcsán felvett török álláspont, a konfliktusokat felvállaló egyensúlyozás tökéletesen illeszkedik az Erdoğan-éra stratégiájába.

Ez megváltozhat Kılıçdaroğlu megválasztása esetén. A kormánypárti véleményformálók azzal vádolják az ellenzék vezetőjét, hogy Ankara nemzetközi pozícióit alá akarja rendelni a nyugati érdekeknek. A kampányban a külpolitika nem prioritás Kılıçdaroğlu számára, de nyilvánvalóvá tette, hogy a konfrontatív diplomácia helyett ő az együttműködést fogja keresni. Hogy a törökök mit gondolnak – erről is –, az vasárnap este kiderül.

***

Kik azok az alevik?

Az alevizmus az iszlám egy sajátos anatóliai interpretációja, melynek gyökerei a 11–12. századig nyúlnak vissza. Egyes vallástudósok a síitákhoz sorolják őket, de a legtöbb alevi tiltakozik ez ellen. Vallásgyakorlásukban, mely a szigorú
muszlim hagyományoknál jóval kötetlenebb, meghatározó szerepet játszik a 13. századi misztikus muszlim tanítónak, Hadzsi Bektás Velinek, az alevizmustól különálló bektási dervisrend alapítójának a filozófiája.

Az alevik számát a becslések 10-20 millióra teszik a 85 milliós Törökországban. Pontos számot azért is nehéz mondani, mert a szunnita többség hagyományosan ellenérzésekkel viseltet a kisebbség tagjai iránt. A felmérések szerint a törökországi vallási indíttatású incidensek célpontjai az esetek több mint felében az alevi közösség tagjai közül kerülnek ki. Kılıçdaroğlu a javarészt alevik lakta, korábban Dersimnek nevezett Tunceli tartományból származik, ahol egy 1938-as felkelést követően tízezernél is több alevit gyilkoltak meg a Mustafa Kemal Atatürk vezette kormányerők.

A sors fura fintora, hogy Kılıçdaroğlu pont a Török Köztársaságot alapító Atatürk pártjának színeiben válhat az ország államfőjévé.

Nyitóképen: Kétarcú ország: Recep Tayyip Erdoğan és Kemal Kılıçdaroğlu plakátjai Kelet-Törökországban. Fotó: AFP / Ozan Kose