A civilizált világban magas a katonák társadalmi presztízse, történelmünk során a honvédelem mindig szent ügy volt
1848-49 óta a honvéd-honvédség kiemelten pozitív fogalompár a magyar közgondolkodásban. Csóti György írása.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal egy időben születő magyar honvédség példája is megmutatja, milyen fontos egy ütőképes, a nemzet megmaradását szolgáló haderő.
1848. május 16-án rendelte el gróf Batthyány Lajos felelős miniszterelnök az első tíz nemzetőri zászlóalj megalakulását, létrehozva ezzel az 1848–49-es szabadságharc legendás honvédseregének alapját. 175 éve ezt a napot ünnepeljük a honvédség születésnapjaként, tisztelegve a hazáért fegyvert fogó katonáknak.
Gróf Batthyány Lajos rendeletében, a Hazafiak! című felhívásban ez szerepelt: „Szeretett magyar hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosulnak. Minden hazafi szent kötelessége, hazáját bel és kül ellenségek ellen védeni: ezt igényli a’ természeti jog, ezt parancsolja a’ törvény. A törvény parancsolta nemzeti őrseregen felül szükséges haladéktalanul egy tízezer főbül álló rendes nemzetőrsereg felállittatása. A’ haza nevében szólittatnak tehát fel mind azon honlakosok, kik e’ rendes nemzetőrseregbe, az ország zászlója alá, a’ királyi trón, haza és alkotmány védelmére belépni kivánnak […]. A’ haza bizodalmasan várja fiaitól, hogy mostani veszélyes körülmények közt, a’ királyi trón, haza és alkotmány védelmére az ország zászlója alá mentül előbb összesereglendenek.” Másnap újabb felhívás jelent meg, amelyből kiderült, hogy az országvezetés reguláris haderőt kíván szervezni. Ez olyannyira eredményes volt, hogy nagyjából egy év leforgása alatt, a szabadságharc csúcspontjára 160-165 ezer főre duzzadt a hadsereg létszáma.