Pálfy Dániel Ábel interjúja a Mandiner hetilapban
Ács Zoltán hegymászót, sportszakembert kérdeztük, hogyan reagál az emberi szervezet a különösen nagy tengerszint feletti magasságra, és meddig lehet élve kibírni a Föld legmagasabb hegyein.
Mit nevezünk extrém tengerszint feletti magasságnak, és hogyan reagál rá az emberi szervezet?
Nem érdemes magassági kategóriákat felállítani, de lényeges, hogy a tengerszint feletti magassággal arányosan exponenciálisan csökken a légkör nyomása. Például
a Csomolungma tetején alig negyedannyi lehet a légnyomás, mint a tengerszint közelében.
Ez azt jelenti, hogy mivel a gázok a nyomás csökkenésével kiterjednek, adott térfogatú levegőben egyre kevesebb oxigénmolekula található. Tehát az oxigén aránya szinte egyezik a tengerszinten mérttel, de a levegő ritkább. Ennek eredményeként a szervezet oxigénellátottsága csökken, amire a test többféleképpen reagál. Vannak rövid távú adaptációk, például a vér besűrűsödik, vagy megemelkedik a pulzus. Hosszú távon megnövekszik a vörösvérsejtek száma, és akár generációkon átívelő változások is megfigyelhetők. Ott van a fagyásveszély, ami szintén az oxigénhiány közvetett következménye. Az emberi szervezet ugyanis oxigénhiány esetén először a test „magja” felé, a létfontosságú szervek felé növeli a keringés intenzitását, míg a perifériákon, például a végtagokban csökkenti, azaz ott kevesebb hő termelődik, és nő a fagyás veszélye. Kiváló hegymászóöltözékek léteznek, de az öltözetek nagy része passzív, ezért csak azt a hőt tudja megtartani, amit a szervezet megtermel. Van persze kémiai alapon működő aktív, melegítő ruházat is, de annak is oxigénre van szüksége a működéshez. Ezért hiába van fent olyan hőmérséklet, amilyet a tengerszinten meleg ruházatban még elvisel az ember, az oxigénhiány miatt a hideg sokkal veszélyesebb. Emellett a légnyomáscsökkenés hatására a sejtek közötti térbe folyadék kerülhet, amit ödémásodásnak nevezünk. Ez a test egyes részein más-más eredménnyel jár, de két helyen okozhat nagy problémát: a tüdőben drasztikusan csökkenti a légzőfelületet, ami tovább nehezíti a légcserét; az agyban pedig növekszik a nyomás, ami hallucinációkat okozhat. Előfordulhat például, hogy öt perce próbálkozik valamivel – például becipzározni a kabátot –, de ez nem tűnik fel neki. Ilyenkor jó, ha van az embernek egy társa, aki észreveszi.