A történelem kigazolása

Családunk apai ága a Bánság különleges vidékéről ered. Az egykoron a magyar korona főhatósága alá tartozó, történelmileg, kulturálisan összefüggő régiót ma államhatárok tördelik, fejlődése széttartóvá vált. A népek keveredése még érzékelhető, ám mind a romániai, mind a szerbiai oldal lassan veszít sokszínűségéből, és úgy egyáltalán a lélekszámából. A táj lassan kiürül.

Már gyermekkoromban, a vidéken szerzett első élmé­nyeim meghatározták a Bánsághoz való különös vonzódásomat. A családi kötődésen túl izgalmasnak tartottam az etnikai mozaikját, az építészeti elemek, hagyományok, nyelvek finom rétegződését, egymásra épülését, amit Nagybecskerektől Orsováig fel lehet fedezni. Megszerettem a tájak változatosságát, megunhatatlanságát. Bejártam a Béga-part füves síkját, a Mehádiai-hegység dolomitvégtelenjét, a Vaskapu Jókait is megszédítő szikláit. Magaménak éreztem ezt a világot. Előszeretettel kutattam Temesvár (Timișoara, Temeswar) magyar és német nyelvű utcaneveit, megkopott feliratait, a pusztulásában is valamiféle arisztokratikusságot sugárzó Herkulesfürdő monarchikus emlékeit. És emlékszem, amikor először csodálkoztam rá, hogy a muzslyai sörfesztiválon a magyarok és a szerbek mellett jugoszláv identitású vajdaságiakat is lehetett találni – még tíz éve is. Eleinte a magyar emlékek nyomvonalán jártam, később értettem meg, hogy a Bánság szövetében az itt élő népek sorsa összevegyül.