Kortalan védjegyek

Helmeczi Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Ma már a történelem része, hogy a rendszerváltozást követő hónapok, évek térdre kényszerítették a magyar gazdaságot, nemcsak a nehézipart, hanem a könnyű- és az élelmiszeripart is. Szerencsére azonban szép számmal akadnak olyan hazai márkák, amelyek 1989–90 után is talpon tudtak maradni, illetve újjá tudtak éledni, sőt a mai napig meghatározók az adott gazdasági ágazatban. A Mandiner annak járt utána, miként alakult a Tisza Cipő története, hogyan áll ma Pécsett a kesztyű-, Herenden pedig a porcelángyártás, és mi a titka a Márka üdítő, valamint a Nógrádi ropi évtizedek óta tartó népszerűségének.

Tisza cipő: az életérzés

„Minden időben Tisza cipőben. Lehet tél, nyár, eső vagy sár, de én észre sem veszem a Tisza cipőben. Minden időben Tisza cipőben” – szólt a sok évtizedes múltra visszatekintő, ma már legendásnak nevezhető Tisza fülbemászó reklámdalának első pár sora. A kultikus márkának, Magyarország első utcai sportcipőjének a története egybeforr a névadó folyó partján fekvő martfűi cipőgyáréval, ahol 1942-ben kezdődött meg a lábbelik gyártása, bár a jól ismert T logó csak 1971-ben született meg – eleveníti fel a Mandinernek a gyökereket a Tisza cipőket ma gyártó Clash Kft. kereskedelmi vezetője. Minik Géza kiemeli: az akkori modellek közül több némi újragondolással a mai napig őrzi az eredeti Tisza-stílust.