Tizenkilenc éves korában szervezte az első fesztiválját Sopronban, harminc év után ott szervezi a legújabbat is, amelyben a zene mellett nagy szerepet kap a képzőművészet és a gasztronómia is. Lobenwein Norbertet a fő programjait tekintve április 28. és 30. között megrendezendő I. SopronFestről kérdeztük.
Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban.
Egy korszak vége, egy másik kezdete: az I. SopronFest az új Volt Fesztivál?
Ha idén folytatódott volna a Volt – amelyet harminc éve indítottunk el –, akkor biztosan nem vágunk bele egy új fesztiválba Sopronban. Amikor megtudtuk, hogy 2023-ban nem lesz Volt, elsőre az a gondolat merült fel a város vezetőiben, bennünk, a fellépőinkben és egész biztosan a közönségben is, hogy Sopron nem maradhat ünnep nélkül, valamit össze kell hoznunk. A fesztiválozást ugyanis mi ünnepként definiáljuk, nem pusztán koncertek, programok sorozataként. Harminc éve szervezünk fesztiválokat az országban, és mindig mindenhol azt éljük át, hogy pár napra ünneplőbe öltöznek a helyiek, nyitott szívvel várják a turistákat, és mosollyal köszöntik egymást. A SopronFest a szándékunk szerint más lesz, mint a korábbi rendezvényeink. Azt szoktam mondani – közel az ötvenhez –, hogy méretében, tempójában, tartalmában méltó az életkorunkhoz. De kicsit se kell öreges fesztiválra gondolni. Inkább érettebbnek szánom.
A nő tartoztatná, a férfi menne, avagy mi a fontosabb: a szerelem vagy a háború? A III. Haydneum Eszterháza Fesztivál nyitókoncertje erre is választ adott, Haydn Armida című operájának címszerepében pedig Vaszilisza Berzsanszkaja hengerelte le a végére több mint elégedett közönséget.
Ezt látni és hallani kell.
„A nyarat megnyertük, a választást pedig meg fogjuk” – üzente a Tranziton a miniszter.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Rosszul öregedett a miniszterelnök nyilvános kivégzését imitáló előadó nyilatkozata.
Születésnapját ünnepelte az énekes.
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
A német újságíró szerint a „gender-misszionáriusok” elfelejtették a többséget: 88 százalék heteroszexuális, 49 százalék családban él, mégis minden a kisebbségről szól.
