Afrika köszöni szépen a kioktatást, de nem kér belőle – érdemi segítségre viszont szüksége lenne Európától

Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban

Máig forrong Afrika legnépesebb, 220 milliós országa, mivel a február végi választás eredményét az alulmaradó elnökjelöltek és pártjaik nem hajlandók elfogadni. A győztes hivatalosan Bola Tinubu korábbi lagosi kormányzó, „Lagos keresztapája”, az egyik leggazdagabb nigériai politikus, akit az eddig kormányzó Összprogresszív Kongresszus (APC) indított. A Népi Demokratikus Párt (PDP) színeiben mérette meg magát Atiku Abubakar üzletember, aki 1999 és 2007 között az ország alelnöke volt. A Munkapárt jelöltjeként indult az egyedüli keresztény aspiráns, Peter Obi, aki ugyancsak üzletember, s az 1999 óta működő kétpárti uralom megtörését tűzte ki célul.

A Független Nemzeti Választási Bizottság (INEC) hivatalos közleménye szerint Bola Tinubu lett az ország új megválasztott elnöke a 93,5 millió szavazásra jogosult állampolgár 27 százalékos részvételi aránya mellett, 8,8 millió szavazattal, az érvényes voksok 37,6 százalékával, a vártnál szorosabb versenyben. Csakhogy a többiek választási csalást kiáltva azonnal megtámadták az eredményt.

Kulcskérdés a prosperitás

A Mandinernek Hidvéghi Balázs fideszes európai parlamenti képviselő számolt be tapasztalatairól, miután az EP választási megfigyelő missziójának tagjaként a helyszínen követhette az európai szemmel minimum egzotikusnak mondható szavazási procedúrát. Bár távoli országról van szó, Nigéria prosperitása és stabilitása nemcsak Közép- és Nyugat-Afrika, sőt nem is csak Afrika jövője szempontjából meghatározó, sorsának alakulása hatással lehet a migrációval fenyegetett Európára is.

A lakosság ugyanis – ahogy arra elemzésében Tóth Klaudia, a Migrációkutató Intézet munkatársa rámutatott – elképesztő bővüléssel az évszázad végére 791 millió főre nő, amivel Nigéria bolygónk második legnépesebb országa lesz India mögött, messze lehagyva az akkor 336 millió fősre becsült Amerikai Egyesült Államokat és megelőzve a 732 milliósra fogyatkozó Kínát is. Meghökkentő, hogy

a lakosság 70 százaléka 30 év alatti fiatal. A munka­nélküliségi ráta rendkívül magas, 33 százalékosra tehető, és a szegénységben élő nigériaiak száma a statisztikai hivatal szerint a múlt évben 133 millióra emelkedett. Jelzésértékű adat, hogy ott él a világ iskolázatlan gyermekeinek 20 százaléka, 10,5 millióan egyáltalán nem jutnak oktatáshoz.

Az Európai Parlament több mint harminc éve vesz részt választási megfigyelésben, eddig legalább 170 úgynevezett rövid távú megfigyelő küldöttséget delegált a világ számos országába. Nigériába a helyi választási bizottság felkérésére érkezett küldöttség – számol be Hidvéghi. Február 25-én a választók az elnök és az alelnök személye mellett az alsó- és a felsőház, azaz a képviselőház és a szenátus összetételéről is szavaztak – a törvényhozás ugyanis alapvetően amerikai mintát követ, noha az ország angol gyarmat volt.

Az USA nagyon odafigyel a jó adottságú Nigériára. Ami a gazdasági helyzetet illeti, Hidvéghi Balázs kiemeli: a hatalmas kőolajkincsből nem az ország profitál, hanem főleg bűnbandák. Az itt kitermelt olajat nagyrészt exportálják, amit helyben használnak, az máshonnan, legtöbbször Venezuelából származik. Vagyis nem tudják kihasználni egy nagy potenciálú erőforrásukat. Ennek eredményeképp a világ egyik legnagyobb olajtartalékát birtokló Nigériában állandó az üzemanyaghiány.

„A megfigyelésben közreműködtek az Európai Unió részéről informatikai és jogi tanácsadók, és ott voltak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint az Egyesült Államok által küldött delegációk is. Fontos, hogy a tevékenységünk a megfigyelésre korlátozódott, a választás megszervezését, lebonyolítását, a szabályok betartását, illetve a törvényeknek való megfelelőséget vizsgálhatjuk ilyenkor. Alapvetően nyitottságot tapasztaltunk az illetékes szervek részéről” – mutat rá a fideszes politikus.

A viszonyok azonban korántsem egyszerűek, Nigéria ugyanis megosztott ország. A kétszázötvennél is több etnikumból a három legnépesebb a hausza, a joruba és az igbó, ők együtt a lakosság kétharmadát alkotják. A hivatalos angol mellett több mint ötszáz nyelvet használnak az országban. A gyarmati időkben a határokat a pillanatnyi érdekeknek megfelelően húzták meg, aminek a következménye, hogy a politikai és hatalmi struktúrák nem annyira ideológiai alapon, hanem érdekcsoportok és még inkább erőcsoportok mentén szerveződnek. Nem pártok, sokkal inkább hatalmi szövetségek vesznek részt a választásokon. Hidvéghi Balázs szerint a feszültség mindezek miatt is nő, a biztonság érzékelhetően romlott az utóbbi időszakban. Állandó a konfliktus például a vándorló-legeltető életmódot folytató, muszlim fulbe vagy fuláni törzs és a keresztény földművesek között. Az összecsapásoknak nemcsak gazdasági, hanem vallási okai is vannak. A keresztény falvakat rendszeresen és szisztematikusan megtámadják, a halálos áldozatok száma több ezerre rúg. Súlyos probléma az emberrablások számának növekedése is. Helyi magyarok szerint húsz-huszonöt éve még bárhol szabadon lehetett mozogni az országban, ma viszont már nem. „Minket is alig akartak kiengedni Abujából, végül csak a szomszédos Niger tagállamig jutottunk el. Fegyveres kísérettel, golyóálló gépkocsikból álló konvojban tudtunk közlekedni, sötétedés után már így sem volt ajánlatos úton lenni” – idézi fel az EP-képviselő.

Szabadtéri szavazóhelyiség

A szavazási rendszer bonyolult és ellentmondásos. A lebonyolításhoz modern eszközpark állt rendelkezésre úgy, hogy az ország nagy részében áram sincs. A szavazásra jogosultaknak először regisztrálniuk kellett, majd a helyszínen többkörös szisztémával, táblagéppel azonosították őket – már amikor azonosították, mert a szikrázó napsütésben ez azért nem volt mindig egyszerű. Három papíron lehetett szavazni, a lapokon azonban csak a pártok szimbólumai szerepeltek – a lakosság egy jelentős része analfabéta –, s azok mellé nyomhatták oda a jogosult állampolgárok az előtte tintás pecséttel megjelölt ujjukat. Mindez általában egy paravánszerűség mögött zajlott.

„Mi muzulmán vidéken voltunk, ahol a procedúrát a szabad ég alatt, egy saríabírósági épület előtt folytatták le. Sok helyen csak késve kezdték a voksolást, hatalmas sorok alakultak ki. Az urnazárás délután volt, hogy még világosban tudjanak nekilátni a szavazatszámlálásnak, az szintén az utcákon és tereken zajlott. Ahol mi voltunk, szinte népünnepély kerekedett belőle.” Hidvéghi elmondása szerint a legtöbb aggályt az okozta, hogy napokig nem sikerült összeszámolni a szavazatokat, rengeteget késett a hivatalos eredmény. Részben ezen is alapulnak a jogi eljárások, amelyeket a második és a harmadik helyezett indított el.

Az EP-delegáció hivatalosan arra jutott, hogy bár az INEC a tervezett időpontban tartotta meg a választást, „a nyilvános kommunikáció és a hatékony tervezés hiánya csökkentette a folyamatba vetett bizalmat”. A választási irodákat túl későn nyitották meg, a szavazási eljárásokat nem mindig tartották be. A személyzet nehezen tudta kitölteni az eredményeket tartalmazó formanyomtatványokat, és a legtöbb megfigyelt szavazóhelyiségben nem is tették közzé. A pártok elítélték az egyenlőtlen kampánykörülményeket, szerintük növelte az erőszakos cselekmények számát, és csökkentette a választási részvételt.

Végül nemcsak az alulmaradó jelöltek, hanem hat tagállam is megtámadta az eredményt, és március 3-án a legfelsőbb bírósághoz fordultak. Stéphane Dujarric, az ENSZ szóvivője kijelentette, hogy bár a világszervezet nem vett részt a megfigyelésben, a választás eredménye nem felelt meg az emberek elvárásainak. Mindezen túlmenően több mint 300 ezer nigériai írta alá azt a petíciót, amelyben arra kérik az Egyesült Államokat, Kanadát, az Egyesült Királyságot és az EU-t, hogy érvénytelenítsék az INEC elnökének, Mahmood Yakubunak a vízumát az eredmények állítólagos meghamisítása miatt.

Mindezzel egy több hónapon át tartó jogi csatározás kezdődött meg, de érdemes megjegyezni, hogy korábban is többször megtámadták a választások eredményét, ám egyszer sem jártak sikerrel. Vagyis minden választás után instabil időszak következik, ebben eddig nincs is újdonság, a kérdés, hogy ezúttal milyen irányba mozdulnak el a folyamatok.

A gazdasági, szegénységi, közbiztonsági és most már a politikai bizonytalanságok miatt Nigéria stabilitása tehát igencsak törékeny. Pedig Európának a bevándorlás szempontjából létfontosságú lenne, hogy az afrikai óriás megfelelő pályán haladjon tovább, kezelni tudja a társadalmi kihívásokat – húzza alá Hidvéghi Balázs.

Helyben kell segíteni

„Bennem az ott tapasztaltak megerősítették azt a magyar álláspontot, hogy helyben kell segíteni, a helyi életkörülményeken és gazdasági viszonyokon kell javítani, nem a migrációs csatornákat kiépíteni” – von mérleget a politikus. Hangsúlyozza: Nigériában rengeteg a teendő, de ezzel együtt akár magyar cégeknek is nyílhatnak befektetési lehetőségek, például a vízgazdálkodás vagy a mezőgazdaság területén. A kölcsönös tisztelet alapján, helyi partnerekkel együtt­működve és természetesen a lehetőségekhez mérve érdemes ezt a tevékenységet végezni. Óriási segítségre van szüksége az országnak, a lakói „mindenért hálásak, rendkívül kedvesek, nyílt szívűek és őszinték”. Hidvéghi szerint áttörésről még nincs szó, de örömteli, hogy már az európai politikában is egyre többen állnak ki a határvédelem megerősítése és a migráció korlátozása mellett, így több energia juthat a segítő programokra is.

A képviselő megjegyzi: az EP-delegációban csak viták árán sikerült elérni, hogy a jelentésben ne domináljanak az „arrogáns európai kijelentések, amelyek mondjuk az lmbtq- ügyeket vagy a női kvótát kérnék számon a helyi társadalmon”. Életszerűtlen és kioktató javaslatok helyett valóban érdemi segítségre van szükség ezekben a régiókban.

Nyitókép és képek: Hidvéghi Balázs