Ha nincs egységes akarat, akkor kívülről fogják megmondani nekünk, mit kell gondolnunk, mit szabad mondanunk, hogyan kell cselekednünk.
A háború idestova tizennégy hónapja tart, és elképzelésünk sincs arról, hogy mikor lesz vége. Ha hinni lehet a tudósításoknak, már százezer ember vesztette életét, és milliók kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonukat. Egy ország közvetlenül mellettünk éppen megsemmisül, és nem úgy tűnik, hogy a világ vezetői közül ez bárkit is különösebben zavarna. Ukrajna lassan kiürül, súlyos demográfiai veszteséget szenved el függetlenül attól, hogy mi lesz a háború végkimenetele.
Ráadásul nem csitul a Nyugat háborús láza sem. Még a fülünkben csenghet Lindsey Graham amerikai szenátor korábbi nyilatkozata, miszerint az utolsó ukránig fognak harcolni. És hogy ezt a mondatot miért is kell komolyan vennünk? Mert ma már tudjuk, hogy a háború legfőbb támogatója az Amerikai Egyesült Államok. Tulajdonképpen hívhatnánk ezt orosz–amerikai konfliktusnak is. A tengerentúlról szemlélve az eseményeket persze könnyű a háború eszkalációját szorgalmazni, az öldökléstől egy egész óceán választja el az USA-t. Mi, magyarok a szomszédban viszont aggódva figyeljük, hogy mi történik Ukrajnában, ahogy azt is borzalommal nézzük végig, hogy kárpátaljai testvéreink vesznek el a harcokban, hagynak hátra özvegyeket és árvákat, hogy megtelnek a halottasházak és a temetők. Amikor azt mondjuk, hogy békét szeretnénk, akkor nem „csupán” emberéleteket szeretnénk megmenteni – bár önmagában ez is elegendő ok lenne a béketárgyalás megkezdéséhez.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Budapest érdekében bárkivel kész vagyok az együttműködésre, még a korábbi választási ellenfelemmel is.
2016 után újra tévedtek a felmérések: a szorosnak jósolt verseny helyett a republikánus jelölt letarolta a billegő államokat.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
Azzal érvelt, hogy a mostani helyzet „kényelmetlen” és „nagyon költséges” az amerikaiak számára.
