Apának lenni

Az emlékeim kicsit impresszionisztikusak: a kórháznak van egy különleges szaga, az élettelen neonfényekkel együtt különleges atmoszférája, ha úgy tetszik, egyszerre emlékeztet egy hullaházra és egy uszodára. Az egész napos várakozás, a fáradtság, az olcsó kávé íze a számban – persze mindez semmi ahhoz képest, amin a feleségem keresztülment, de elég ahhoz, hogy az emlék megragadjon –, az ide-oda járkálás, az elsuttogott imák, az őrjítően lomha percek.

Aztán egy villámcsapás hirtelenségével:

A nővérek behozzák, felírnak néhány számot – 55 centiméter, majdnem 4 kiló –, és már a karjaimban van. Piros és kék, sikít, apró kezeivel kapargat. Az egész gyerek megdöbbentően pici, és hirtelen nem tudom, mit kezdjek vele. Egyszerűen csak megígérem, hogy mindig szeretni fogom, és mindig ott leszek neki. Lehet, hogy közhelyesen hangzik – talán az is –, de nem tudok másra gondolni, és valószínűleg elég is.

És amire nem készítenek fel: az egész világképed megváltozik. Az anya hormonjai megváltoznak a gyermekük születése után, ami nem meglepő, de az apáké is. A tesztoszteronod csökken, többet eszel, türelmesebb vagy, kevesebbet alszol. Erre valószínűleg azért van szükség, hogy meg tudj birkózni azzal, hogy legalább a szülőség első néhány hónapjában konkrétan alig fogsz aludni.

Ismétlem, az anyáknak nehezebb, de ne hidd, hogy téged megkímél. Valószínűleg ugyanannyit kell majd dolgoznod, de sokkal kevesebb alvással és sokkal több részvétellel a házimunkában. Nehéz lesz, és elgondolkodtat, hogy az őseid hogyan tudták ugyanezt végigcsinálni. Ám az egész nemcsak soha nem tapasztalt fáradtsággal, hanem egy hasonlófajta örömmel is el fog tölteni.

Hirtelen észreveszed az összes fenyegető alakot, aki a környékeden mozog: a drogfüggőket, az agresszív kéregetőket és a gyanús idegeneket. Az utca egyszerre ijesztően koszossá válik: a játszótéren heverő cigarettacsikkek, tűk és törött üvegek, amelyeket korábban az egyedülálló lét jóindulatú boldogsága elfedett, hirtelen túlságosan is láthatóvá válnak. Leküzdhetetlen késztetést érzel arra, hogy tiltakozó levelet írj a dolgok állása miatt – a rendőrségnek, az önkormányzatnak, a sajtónak és bárkinek, aki meghallgat.

A napi politikát is más szemszögből fogod látni. Én hirtelen nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy Magyarországon élek, ahol a klasszikus családokat erősen támogatja az állam. Az abortuszpártiak – akiket lehet, hogy már a szülővé válás előtt is antipatikusnak tartottál – hirtelen egyenesen ördöginek tűnnek. Tetteik még borzalmasabbnak tűnnek majd most, hogy a kezedben tartottál, a szemébe néztél, etettél és pelenkáztál egy kisbabát – aki potenciális áldozat lehetett volna, ha az elmédet sikeresen megfertőzték volna az aktivisták.

Ezek nem feltétlenül szubjektív értékelések.

legalábbis a nyugati világban – állapította meg a Pennsylvaniai Egyetem egyik friss tanulmánya. Ennek valószínűleg köze van a kockázatvállalási hajlandóság csökkenéséhez, a nagyobb biztonság utáni vágyakozáshoz, valamint a némileg fokozott támaszkodáshoz a családra, a barátokra és a közösségre. Lehet, hogy ezeknek a tényezőknek a kombinációja, vagy csak néhány közülük, illetve a félelem – félelem a gyerekeinkért, félelem attól, hogy milyen jövő vár rájuk – szintén biztosan szerepet játszik.

Fiatal férfiak, nem ígérem, hogy könnyű lesz, de csak ajánlani tudom a gyermekek vállalását.

Nyitókép: Shutterstock