Tűz van, babám!

Sokszor láttuk már, hogy nem jó, ha a politika kampányszerűen piszkál bele a piac működésébe. Okos politikára persze szükség van, de nem lehet az élet minden területét irányítani. Még akkor sem, ha nagy a csábítás: a tervgazdaság megmutatta, hogy a „mindenhez is értés” hova vezet. Ne üljünk fel a kampányoknak, mi, közép-európaiak tudjuk, mi jön utána. Még a legjobb szándékú hatalmi túlmozgás is az egészet veszélyezteti. Akárcsak Miloš Forman alkotásában, amelyben a tűzoltóbál szervezőbizottsága igyekezett mindent a lehető legtökéletesebben, valamennyi részletre kiterjedően megszervezni, hogy aztán a bál totális káoszba fulladjon. Mert az emberek bálozni akartak, és nem úgy, ahogy a tűzoltók elképzelték.

Mintha senki nem tanult volna a szocialista modus operandiból: bozóttűzként terjed az EU-ban és a világban az új divat, a politika által kézivezérelt gazdaság. A józan ész helyét átvette a politikai mikro­menedzsment. A politika mondja meg, hogy kitől vegyünk olajat és mennyiért, melyik beszállító kóser, ki a barát és ki az ellenség. Gondoljunk csak az amerikai–kínai kereskedelmi háborúra, az Oroszország elleni szankciókra vagy akár a hazai árszabályozásokra, különadókra. Kampányszerű politikai döntések határoznak meg gazdasági folyamatokat – elfelejtve, hogy az emberek mindig a saját rációjukat követik. Érthető, hiszen a döntéshozókat nyomás alatt tartják a türelmetlen választók, és hát reagálni kell, uralni a pillanatot