Harmincadik évébe lép idén egy országos hírű evangélikus diakóniai intézmény, a családok átmeneti otthona Gödöllőn. Riportunkban anyukák és gyermekeik életkilátásait kutattuk, valamint segítőikkel beszélgettünk sorsokról és küldetésről.
Joó István írása a Mandiner hetilapban
Van Gödöllő peremén, a bevásárlóközpontok közelében egy különleges hely, ahol rászoruló családok, egyedülálló anyák és kisgyermekeik találhatnak menedéket, békét; zűrzavaros családi életek rendeződhetnek ott. Egyházi fenntartású intézményről, családok átmeneti otthonáról (csáo) van szó, melyet Roszík Gábor lelkész alapított, és a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat keretei között működik. Külön szobákban, apartmanokban tizenegy család, illetve csonka család lakik itt, mintegy negyven fő, akiknek csak az egyik gondjuk a sok közül a lakhatás…
Ahogy belépünk az egyik tágas, kifogástalanul felszerelt apartmanba, a szoba közepén két, merőlegesen összetolt rácsos kiságy, bennük két egyforma, kerek fejű, kék szemű, szőkés baba, az egyik ül és elmélyülten játszik a kezére húzott csörgővel, a másik félkönyékre támaszkodva fekszik, és hasonló elmélyültséggel méreget minket. Mintha kilenc hónapos létére értené az anyai kijelentést, hogy ők egypetéjű ikrek. Lilla, az édesanya áradozik nekünk arról, hogy harminchét évesen, második házassága alatt megadatott neki az anyaság, nyomban két kicsivel. Richárd és Szebasztián arcán mosolygós elégedettség, pedig nem is olyan rég, öt hónapos magzatkorukban nagy veszélyben voltak.
Belülről rugdosták anya pocakját, hogy ébredjen, mintha érezték volna, hogy valami nagyon nincs rendben. Lilla fel is ébredt az apró tappancsok kíméletlen jelzésére, de addigra már szén-monoxid- és füstmérgezése lett a pincegarázsban, ahol elaludt, miután befűtött a rozzant kályhába. A rosszullét annyi erőt még hagyott neki, hogy – mivel férje dolgozott – maga hívjon mentőt. A katasztrófavédelem, sőt az isaszegi polgármester is kijött, majd irány a kistarcsai kórház, oxigénmaszk, toxikológia, nőgyógyászat… Onnan a családvédelmiek közbenjárására egyenesen ide, a családi átmenti otthonba kerültek.
De mit kerestek előzőleg abban a szörnyű pincében? Azelőtt sem volt saját hajlékuk, akkor a férj, Pisti édesanyjánál laktak, olyan házban, amit a beteg rokonnak engedett át valaki ideiglenesen. Pisti három testvére is ott lakhatott, közülük a nővér egyedül nevelte ott három gyermekét. Válság válság hátán – és hogy mindez tetéződjék, az anyós halála után hamar el kell hagyniuk az ingatlant. Ötvenezer forint megfizetése fejében kerültek abba a pincegarázsba, ahol a kályha szellőzése csődöt mondott.
A távlatok még nem rajzolódtak ki Lilla előtt, de küzd: e napokban éppen a falusi családi otthonteremtési kedvezmény igénybevételét próbálta elintézni. Sajnos a banknál kiderült, a feltételek hiányoznak ahhoz, hogy ez legyen a kitörési pont az önálló lakhatáshoz. Bár mindketten dolgoztak, nem mindig voltak bejelentve, hiányzik két év folyamatos munkaviszony igazolása. Az is probléma, hogy nincs megtakarított pénzük, azaz önerejük, hogy ki tudják pótolni az ingatlan megvételéhez a csoktámogatást. S ha pusztán kölcsönnel vennének valami olcsóbb hajlékot egy távolabbi vidéken? Ahhoz meg hitelképtelenek Lilláék, korábban tartozás miatt felkerültek a BAR-listára.
Míg a hajlékgondról beszélünk, hazaér a munkából a férj. Pisti parkoló- és udvartakarítóként dolgozik a gödöllői Tescónál. Azonnal kiveszi az ágyból a hangosabb picit, babusgatja. A házaspár reménykedik, hogy sikerül az itt eltölthető másfél év menedék után egy másik hasonló átmeneti otthonba kerülniük, és ez idő alatt pénzt tudnak gyűjteni, továbbá meglesz a férjnek a két év munkaviszony. Jó hír, hogy decemberben a kormány 2024 végéig meghosszabbította a falusi csokot.
Lillának ezek a búcsúszavai: „Mindennap imádkozom a gyerekekkel, hálát adunk a körülményekért, a szeretetért, amit ebben a házban kapunk, egy olyan otthonban, amit hívő, jóakaratú emberek létesítettek. Kérjük Istent, hogy oldódjon meg a lakhatásunk. Ha itt van Zsuzsika, a lelkésznő – aki az átmeneti otthonban megkeresztelte az ikreinket –, gyakran megkérem, hogy ő is imádkozzon velünk, és mindig megteszi.”
Erzsi egyedülálló édesanya, szintén egy rendezett, elszeparált, konyhát is magában foglaló lakrészben fogad a bölcsis, két és fél éves kisfiával, aki a náthája miatt van itthon kora délután. Gyöngéd az anya-kisgyerek kapcsolat, a kicsi elfogadja Erzsitől, hogy nincs több „meglepetés” – több édességet nem ehet –, és hogy a Pókembert sem nézheti végtelen ideig a telón. Kiki elmeséli a vendégeknek, mit kapott a Mikulástól és a Jézuskától. A tizenkét éves nagyobbik gyerekkel nem tudunk találkozni, iskolában van. A jelen hajléktalanságba belejátszott, hogy egy családtag súlyos felelőtlensége miatt a rájuk eső házvagyon elúszott. Azóta albérletről albérletre vándorolnak, hol meg barátoknál laknak.
A párválasztásai nem sikerültek ennek az anyukának: az első és a második gyermek apját is ő hagyta ott várandósan. A második alkalommal volt kifejezetten szerelmes, de az illető, akihez odaköltözött, drogozott és ivott, szenvedélybetegsége és fenyegetőző féltékenysége párhuzamosan hatalmasodott el rajta. Erzsiben a szeretet ellenére megszületett a döntés: nem hagyja, hogy a gyermekek ilyen családi légkörben nőjenek fel.
„Ha nem léptem volna ki a kapcsolatból, már biztosan tragédia lett volna”
– sóhajt az édesanya. Előbb gödöllői barátnője fogadta be, aztán talált egy konyha nagyságú albérletet. Utóbb egy környékbeli településen egy nem egyházi átmeneti otthonban kényszerült lakni; miután ott letelt a másfél év, felvették a gödöllői evangélikus intézménybe. „Az otthonunkat valaha elvesztettük, de most vagyok önmagam, itt, ebben a családi átmeneti otthonban találtam meg a lelki békémet. Bízom abban, hogy mivel itt csak tizenötezer forint a lakhatás, egyszer majd a munkám révén, kauciót letéve, megfelelő albérletbe lépünk tovább. Saját lakásra is vágyom, de egyedülálló kétgyermekes anyaként nem tudhatom, megvalósul-e valaha.”
Karácsony Teréz szakmai vezető – aki a válsághelyzetben lévő szülőkkel a felvételi beszélgetéseket is lebonyolítja – beszámol arról, hogy két családgondozó, további négy gondozó, illetve pszichológus, mentálhigiénés szakember tartozik a csáo központi munkacsapatába. Természetesen lelkész is van, félállásban, akinek tevékenysége – például istentiszteletek, gyerekhittan, lelkigondozás – az egész, Roszík Ágnes vezette Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálatra kiterjed. Az idősotthon ötvenhárom fővel üzemel, működtetnek egy nevelőszülői hálózatot is, ahol már harminc gyermeket helyeztek el. Ezenfelül szociális étkeztetést visznek, sőt nemrégen nyitottak napközi otthont is fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok részére. A szeretetszolgálatnak összesen hatvanöt munkatársa van, három nagy épületben tevékenykednek Gödöllőn.
Kiderül, van egy nagylelkű, módos adakozó a szeretetszolgálat holdudvarában, akinek az anyagi segítségével – ami eddig 130 millió forintra rúg! – 2014-től tíz-tizenkét családot támogathattak egyidejűleg hosszú távon, általában tizennyolc hónapon keresztül, a lakhatás tartós megoldását célozva.
Roszík Gábor 1989-ben az első szabadon választott ellenzéki képviselőként bekerült a Magyar Népköztársaság parlamentjébe, majd az 1990-es választáson az MDF jelöltjeként szerzett mandátumot. Ma már nyugdíjas lelkész, de nem szakadt el a szeretetszolgálattól, félállásban ő is vállal lelkimunkát a gondozottaknak. A hősi múltat felidézve megemlíti, hogy közel harminc éve kifejezetten leányanyaotthon építésébe fogtak. Ennek köze volt egy országos mozzanathoz: az első szabadon választott parlament 1992 körül hozta meg a magzatvédelmi törvényt, s a jogalkotás körül fellángolt az abortusz megítélése körüli vita. „Hatalmas és szenvedélyes társadalmi vita kerekedett, minden érv, ellenérv elhangzott az abortuszügyben – emlékezik vissza a volt képviselő. – Ez adta az ötletet, hogy kellene valamit a gyakorlatban is tenni. Lelkészként is szembesültem olyan krízishelyzetekkel, hogy fiatalkorú lányok kerültek döntés- és válsághelyzetbe azáltal, hogy várandósak lettek. Fölmerült bennem: nem azt érdemes mondani, hogy tilos elvetned a magzatodat, hanem azt, mi segítünk neked, hogy megtartsd, itt van egy olyan otthon, ahova elmehetsz, békességben kihordhatod, világra hozhatod, és huzamosabb ideig védett helyen együtt lehetsz vele.”
Fölidézi, annak idején egy tizenöt éves lány szülei kétségbeesve keresték meg egy távoli faluból azzal, hogy mivel a gyermekük várandós, szeretnék arra az időre, amíg a babát kihordja, eltüntetni a településről, hogy elkerüljék a szégyent. Ott volt Gödöllőn az anyuka a terhessége alatt, fél év múlva megszülte a gyermekét. A szülők és az édesanya végül nem tudták azt mondani, hogy örökbe adják, ahogy előzőleg tervezték. Elvitték boldogan haza, felvállalva a helyzetet.
Roszík Gábor úgy gondolja, úttörő vállalkozás volt a leányanyaotthon megalapítása – akkor még egy magánszervezet, a Tessedik Sámuel Alapítvány keretei között. Nagy visszhangja és modellértéke lett az országban, és bizonyos értelemben a családi átmeneti otthonok hazai rendszerének is előképe lett. 2006-tól ők is ebben az utóbbi, alapellátási irányban fejlődtek tovább, a kiskorú leányanyák ügyét a továbbiakban rábízták a szakellátásra. Közben, 2001-ben maga az evangélikus egyház vette át a fenntartói feladatokat a hatékonyságnövelés érdekében.
„Minden hozzánk kerülő gyermekre úgy tekintünk – vallja az alapító –, mint Isten gyermekére és ajándékára, a szülőket is így támogatjuk.
Az ő megsegítésükre hívott el minket az Úr. A személyes vonatkozás: 1994-ben már nem jutottam be egyéni képviselőként a parlamentbe, így aztán teljesen a diakóniai tevékenységnek és a börtönmissziónak szenteltem az életemet. Nem tartom véletlennek, hogy így alakult negyvenéves koromban, mert itt teljesedett ki az életem. Intézményünkben a legnagyobb öröm, mikor nemcsak a válsághelyzet szűnik meg, hanem lelkileg is jó pályára kerül a szülők élete, növekszik az Isten iránti bizalmuk.”
Nyitókép: Ficsor Márton
Myilvánvalónak látszik, hogy az a liberális (át)nevelés fog eluralkodni az oktatásban, nevelésben, amelytől az Orbán-kormány a gyermekvédelmi törvénnyel igyekezett óvni a gyerekeket.
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke szerint a családi pótlék egy univerzális, és nem munkatípusú jövedelem.
A párt álláspontja szerint legalább az egyik szülő munkaviszonya alapvető feltétel kell legyen a juttatás igénybevételéhez.
Pedig most már nem „Orbánnak” szül a magyar, hanem lelkesen segítheti Magyar Péter népességnövekedésre irányuló ígéretének teljesülését. Francesca Rivafinoli írása.
Erre otthon is érdemes odafigyelni – például az íróasztalhoz használt székeknél!
Az 'Ilyen egy kórház' c. könyvem sokat segíthet a gyermekeknek leküzdeni félelmeiket az orvosok és a kórházak irányába.
Lőrincz Viktória vagyonnyilatkozatából csak sejteni lehet a vagyoni helyzetét.
De tényleg. Sem igatlan, sem gépjármű, sem pénz, sem megtakarítás. Még ingósága sincs.