A konzerválás kifejezés magyarul elég rosszul hangzik – mintha arra utalnánk, hogy valamit kis fémdobozba szeretnénk zárni, tele tartósítószerrel, elszeparálva a világtól, tárolásra ítélve. A megőrzés jelentéstartománya viszont pozitív – de legalábbis nem negatív. Aki konzervál, az lefagyaszt, téli álomba küld, ideiglenesen kivonja az életet valamiből, ami aztán feltámasztható.
Aki megőriz, az éltet.
Ezért jó, hogy a Botos Máté és Fekete Balázs által szerkesztett kötet címe nem a konzerválásra, hanem a megőrzésre utal. No nem közvetlenül, ugyanis nem egy újabb, konzervativizmusról szóló elméleti traktátusról van szó – van abból elég a magyar piacon, de persze mindig lehet újat mondani.
A könyvben harminchét magyar konzervatív szerző mutat be egy-egy számára fontos kötetet. És itt a lényeg: ők többnyire nem a konzervatív politikai gondolkodás bevett kánonját idézik meg, hanem ehhez tesznek hozzá izgalmasnak tartott szerzőket és köteteket.
Feltűnik persze Joseph de Maistre, Gilbert Keith Chesterton, Michael Oakeshott, Ernst Jünger, Asbóth János, Molnár Tamás és John Lukacs, de ott van a Tóra, Németh László, Illyés Gyula, Márai Sándor, Bodor Ádám, Benedek Elek, Gárdonyi Géza és Cs. Szabó László is.