Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Magyar szerzők sora – köztük a Mandiner több munkatársa – írt esszéket A megőrzés parancsa című kötetbe, a konzervatív gondolkodás meghatározó köteteiről, saját könyves élményeikről.
A konzerválás kifejezés magyarul elég rosszul hangzik – mintha arra utalnánk, hogy valamit kis fémdobozba szeretnénk zárni, tele tartósítószerrel, elszeparálva a világtól, tárolásra ítélve. A megőrzés jelentéstartománya viszont pozitív – de legalábbis nem negatív. Aki konzervál, az lefagyaszt, téli álomba küld, ideiglenesen kivonja az életet valamiből, ami aztán feltámasztható.
Ezért jó, hogy a Botos Máté és Fekete Balázs által szerkesztett kötet címe nem a konzerválásra, hanem a megőrzésre utal. No nem közvetlenül, ugyanis nem egy újabb, konzervativizmusról szóló elméleti traktátusról van szó – van abból elég a magyar piacon, de persze mindig lehet újat mondani.
A könyvben harminchét magyar konzervatív szerző mutat be egy-egy számára fontos kötetet. És itt a lényeg: ők többnyire nem a konzervatív politikai gondolkodás bevett kánonját idézik meg, hanem ehhez tesznek hozzá izgalmasnak tartott szerzőket és köteteket.
Feltűnik persze Joseph de Maistre, Gilbert Keith Chesterton, Michael Oakeshott, Ernst Jünger, Asbóth János, Molnár Tamás és John Lukacs, de ott van a Tóra, Németh László, Illyés Gyula, Márai Sándor, Bodor Ádám, Benedek Elek, Gárdonyi Géza és Cs. Szabó László is.
Bekerültek olyanok, akikről eddig keveset hallottunk szakmai körökön kívül, ilyen például John Finnis, Jacques Maritain. Ott vannak továbbá azok, akiket nem konzervatív politikai szerzőként tartunk számon, valamiért mégis konzervatívnak tekinthetők, ilyen például Aldous Huxley. Aztán ott vannak ismert alakok itthon eddig viszonylag ismeretlen könyvei, például C. S. Lewistól a The Discarded Image.
Végül ott a lehető legjobban kifeszített „eszmei” ív
(Czopf Áron, Szalai Zoltán).
Az esszéírók listája is figyelemre méltó, hiszen sokak nevét másról ismertük eddig, és előfordulnak kevésbé ismert nevek is. A szerzők átlagéletkora is viszonylag alacsony.
A kötet tehát minden szempontból „szélesen megy”, nem elkötelezve magát a jobboldali gondolkodás (amit itt most azonosnak tekintek a konzervatív gondolkodással) valamely irányzata mellett, összességében mégis kontinentális és magyar, nem pedig angolszász fókuszt adva. Mindez azt mutatja, hogy
Egy ilyen kötet – könyvekről szóló könyv – persze inkább csemege. A könyvválasztás személyes volt a szerzők részéről, az esszéikből pedig sokkal több derül ki, mint hogy miről szól a választott munka. És persze semmiképp nincs szó egy lezárt kánon képzéséről, inkább játékos gondolatkísérletekről.
Mindenesetre a 21. század harmadik évtizedének elején magyar konzervatív gondolkodók egy csoportja könyvek kapcsán elmélkedik.
– akkor örültünk, ha egy-egy alapmű megjelenik. E kötet azt mutatja, hogy a magyar konzervatív szellemiség nemcsak a rendszerváltáskori feltámasztáson, hanem a létért való küzdelmen is túl van, és időnként megteheti, hogy a játék kedvéért játszik. Jó, hogy eljutottunk ide. Majd talán lesz újabb kötet is újabb könyvajánlókkal.
Botos Máté – Fekete Balázs: A megőrzés parancsa – Mai magyar konzervatív szerzők esszéi meghatározó könyvekről. MCC Press, 2022
Nyitófotó: MCC Press